Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Mathias Aleksanteri Castrén 3

6 HAJDÜ PETEK Gastrén teljesen tisztában volt azzal, hogy fertőzött tüdejére nézve a szibériai út végzetes kimenetelű lehet. Mindennél fontosabb volt azonban számára az, hogy feladatát végrehajtsa. Betegsége főleg második szibériai útja végén újul ki aggasztó méretekben, s bár ez alkalommal majdnem életével fizet a gyenge szervezete ellen elkövetett merényletekért, nem esik kétségbe, hanem az egyéniségére annyira jellemző keserű humorral számol be barátainak egészségi állapotáról. F. J. Rabbehoz 1848 április 3-án kelt leveléhez pl. a következő utóiratot csatolja : „Mit meiner Gesundheit steht es eher misslich, ich hoffe jedoch, dass die Burjátenpriester mit ihrer himmlischen Medicin mir zu Gesundheit und Wohlbefinden verhelfen werden." (Reiseber. 430). S amikor ugyanez év novemberében ismét csak agyongyötört testének parancsára kénytelen hazaindulni, Krasznojarszk közelében vérhányással kísért roham veszi le lábáról. Castrén erről is a veszély teljes tudatában ugyan, de egyben minden felindulás nélkül, a legnagyobb objektivitással tudósítja Sjögrent : „Wie zuvor immer wurde ich auch jetzt von einem unleidlichen Husten befallen, diesmal aber wurde der Husten von einem Blutsturz begleitet, der so gewaltsam war, dass sowohl ich als allé Anwesenden glaubten, meine letzte Stunde wáre gekommen. Da ich wohl wusste, dass bei solchen Krankheitsanfállen eine künstliche Blutausleerung durch die Noth geboten wird, strengte ich meine áussersten Kráfte an um eine Ader zu öffnen, es zeigte sich jedoch bald, dass meine Anstrengungen zu nichts anderem dienten, als nur den Blutsturz zu verschlimmern." (i. m. 448). S mintha nem is róla lenne szó, még némi humorral fűszerezve számol be arról, hogy búszórás alvásából a hivatalos közegek tevékenysége ébreszti fel, akik holmiját leltározzák sárra várakoznak, hogy majd holttestét elszállíthassák. Tisztában van azzal, hogy bármely percben meghalhat. Rabbehoz november 15-én írt levelében olvassuk : „Nocli sage ich Dir nicht mein letztes Lebewohl, sollte aber ein un vermuthetes Ereigniss eintreten, so bist Du wohl so gut und erweisest mir den letzten Freundschaftsdienst, indem Du Dich meiner Nachlassenschaft annimst . . . Mein Wunsch wáre, dass meine ganze Nachlassenschaft als Unterstützung desjenigen angewandt würde, der es übernehmen sollte zu den Samojeden zu reisen, um ihre Sprache, Sitten, Religion u. s. w. kennen zu lernen und darauf meine Arbeiten herauszugeben, die in ihrer gegenwártigen Gestalt nicht gedruckt werden können ..." Az élniakarás azonban erősen él benne : „Obwohl das Zuletztgesagte fást einem Testamente áhnlich sieht, so darfst Du dennoch nicht glauben, dass ich ganz und gar an meiner zeitlichen Wohlfahrt verzweifle! Vielmehr hoffe ich mit voller Zuversicht, dass meine Gesundheit sich wieder erholen wird und dass ich no eh eines Tages die liebe Sónne der Heimath wiedersehen werde" (i. m. 451—2). Betegségét óriási akaraterővel győzi le, s 1849 februárjában megérkezik Pétervárra, majd áprilisban Helsinkibe. A múlt század magyar Szibéria-kutatóinak hazaérkezésük után keserves sors jutott osztályrészül. Reguly betegsége miatt tétlenségre van kárhoztatva, Pápai Károly és Munkácsi Bernát a rövid ünneplés után semmi megbecsülésben nem részesülnek a hivatalos fórumok részéről. Castrén ellenben életének utolsó éveit boldogságban, köztiszteletben, anyagi gondoktól mentesen tölti. Hazaérkezése után lelkészi állással kínálgatják, Castrén azonban kijelenti, inkább hideg szobában dolgozik, de a tudományt nem áldozza fel harminc ezüstpénzért. Anyagi természetű gondjai rövidesen megoldódnak: az Orosz Akadémia levelező tagjává választja, s ez évi 600 rubel fizetéssel jár. Fel-