Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Mathias Aleksanteri Castrén 3

MATHIAS ALEKSANTERI CASTRÉN 7 ajánlották ugyan Castrénnek az Akadémia rendes tagságát is, de ő ezt nem fogadta el, mert akkor állandóan Péterváron kellett volna tartózkodnia. 1850-ben megnősül; boldog, megelégedett családi életet él. Tudományos munkáját ilyen kedvező körülmények között még nagyobb energiával folytathatja. Hazaérkezésének évében, 1849-ben'megjelenik szibériai útjának első terméke, a „Versuch einer ostjakischen Spraehlehre" (St. Petersbg. 1849, 2. kiadás : 1858 a Schiefner által gondozott Nordische Reisen und Forschungen sorozatban). 1850-ben az altáji, a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát bizonyító „De affixis personalibus linguarum altaicarum" c. műve jelenik meg, mellyel 1851-ben elnyeri a helsinki egyetem újonnan szervezett finn nyelvi professzorátusát. Ezek mellett a munkák mellett teljes erővel tovább dolgozik szamojéd nyelvtanán, melyet legfontosabb munkájának tart. A hatalmas anyag feldolgozásával nem készült el teljesen. Kidolgozatlanul maradt a hangtan egy része (ezt Schiefner pótolta), a szóképzéstan és a mondattan. Nyelvtana így is nemcsak úttörő jelentőségű, hanem még napjainkban is nélkülözhetetlen segédeszköz a szamojéd nyelvi kutatás számára. Hogy szamojéd nyelvtanát óriási munkabírása ellenére sem tudta befejezni, azzal magyarázható, hogy sok más kötelezettségnek kellett eleget tennie. Egyrészt a professzorátus betöltésével kapcsolatos értekezését kellett készítenie, másrészt előadásokat tartott az altáji népek etnológiájáról és a finn mitológiáról (ezekkel megveti a finnugor összehasonlító etnológia és vallástörténet alapjait).5 Nagy alkotó tevékenységének 1852. januárjában kiújuló betegsége sem tud véget vetni. A láztól és szenvedésektől kínozva sem hagyja abba szamojéd nyelvtanának írását. Betegsége egyre aggasztóbb méreteket ölt, s május 7-én a halál zsákmányává lesz az összehasonlító uráli nyelvtudomány megteremtője. A 38 éves korában elhunyt tudósnak életében megjelent művei nem tartoznak a legmaradandóbbak közé. Eletének és munkásságának legjelentősebb eseménye a szamojédok közti tanulmányútja volt. ő maga is ezt tartja munkássága legfontosabb részének : ,,Als das für die Wissenschaft bedeutendste Matériái sehe ich meine linguistischen Aufzeichnungen über das Samojedische an" (Reiseber. 462). S valóban Castrén érdemei a szamojéd nyelvek kutatásának területén hervadhatatlanok. Szamojéd nyelvtana („Grammatik der samojedischen Sprachen" StPtbg 1854) — hiányosságai ellenére — ma is alapvető jelentőségű kézikönyv. Szótára („Wörterverzeichnisse aus den samojedischen Sprachen" StPbg. 1855) és szövegei („Samojedische Volksdichtung" MSFOu. LXXXIII) pedig jóformán egyetlen anyaggyűjteményünk a szamojéd nyelvek területéről. Castrén munkássága tisztázta a szamojéd nyelvek egymásközti rokonsági viszonyait. A Castrén előtti irodalomban nagy zűrzavar uralkodott pl. az osztják-szamojédok hovatartozását illetőleg. Minthogy a legtöbb szerző osztják néven ismerte és ismertette őket, Castrénra várt az a feladat, hogy meghatározza, mely csoportok tartoznak az osztják-szamojédok közé az osztjáknak nevezett törzsek közül. Bár a szamojéd nyelvek felosztására irányuló első kísérlete még nem 5 Előadásai halála után jelentek csak meg.