Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10

26 BEME LÁSZLÓ rozatlan számnév mellett — éppen, mert számnév — egyre gyakoribb az egyesszámú alakok használata. A meglevő itt is hasonltja az újat. A nyelv tehát, akár saját anyagából való továbbfejlődéséről, akár idegen hatásról van szó, nem produkál hirtelen merőben újat nyelvtani rendszerében sem. A tökéletesedő nyelvtani rendszer új elemei és szabályai a már meglevő törvényekre épülnek, azoknak köszönhetik létüket. A merőben új csak igen lassan ,,az új minőség elemeinek fokozatos felhalmozódása útján, következésképen a régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján" megy végbe (SZTÁLIN : MV. 242—243), ahogyan pl. a mongolban a korábbi flexiót kétezer év óta, fokozatosan és igen lassan szorítja csak vissza az újabbként jelentkező agglutináció (SZANZSEJEV : MV. 114). Bármennyire is a gondolkodási formák bővülése, a valóságban meglevő viszonyok felismerésének tökéletesedése okozza is tehát a nyelvtani rendszer haladó fejlődését általánosságban ; a fejlődés módját teljes egészében a nyelvnek addig kialakult s az addigi fejlődés szabályozásában is már részt vett sajátos törvényei szabják meg : a hogyan kérdése tehát itt is a nyelvnek belügye. S az egyes nyelvi eszközök vagy szabályok kialakulásának közvetlen oka is általában nyelvi, s csak közvetve hozható kapcsolatba a gondolkodási formák fejlődésével. 4. Az eddig elmondottak általában csak a nyelvtani eszközök vagy törvények kialakulásának okaira és módjára vonatkoznak ; ezek továbbfejlődésének történetére gyakran nem érvényesek. A további fejlődésben igen gyakran találhatók ugyanis olyan tények, amelyek semmiféle kapcsolatba nem hozhatók még a gondolkodási formák fejlődésével sem ; amely tényeket egyszerűen a nyelvnek rendszer-volta, a rendszer kényszerítő ereje hoz létre. Nézzünk erre is példát. A magyarban bizonyos időben egymás mellett élt a szűkölködik vmi nélkül és a bővelkedik vmiben; majd a kettő így egyenlítődött ki : szűkölködik vmiben és bővelkedik vmiben (vö. KERTÉSZ : NyF. XXI, 30). Ugyanígy egymás mellett élt : ingyen, olcsón, drágán ad vagy vesz, és : pénzért, 5 forintért ad, vagy vesz. A nyelvjárások egy részében e kettő így egyenlítődött ki : ingyért olcsóért, drágáért, pénzért, 5 forintért ad vagy vesz; más nyelvjárásokban : ingyen, olcsón, drágán, pénzen, 5 forinton ad vagy vesz (vö. KERTÉSZ: i. h. 18). — Természetes, hogy itt sem kereshetünk a jelenség mögött valami azt közvetlenül kiváltó társadalmi változást, de még a gondolkodás elmélyülését sem; egyszerűen az asszociatív kapoccsal"egymáshoz fűzött hasonló vagy ellentétes tartalmú nyelvi formák egymásrahatásáról, kiegyenlítődéséről van szó ; a nyelvnek rendszer volta a közvetlen hatóerő. Vannak tehát a nyelvtani rendszer fejlődésének olyan produktumai is, amelyek nem a haladó fejlődés termékei, hanem a rendszer önmozgásának eredményei. III. Vessünk még egy pillantást a nyelv hangtani arculatának fejlődésére is. A hangfejlődésről tudjuk, hogy semmiféle közvetlen kapcsolatba nem hozható a társadalom fejlődésének egyes tényeivel. (Nem így MARR ; vö. KAPANCJAN : MV. 134). Még az sem bizonyos, hogy akár mint alapvető okra, visszavezethető-e a hangfejlődés a társadalom fejlődésére (vö. ENGELS megjegyzéseit ; id. BTJLAHOVSZKIJ: MV. 200); sőt, hogy a hangtani állományban