Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Megemlékezések és értesítő - Korompay Bertalan: Harva Uno (1882–1940) 311

t Harva Uno (1882-1949.) A finnugor népek ős vallásának nagynevű kutatója két évvel ezelőtt halt meg. Élete folytonos munkában eltöltött, elvonult, elmélyült termékeny tudósélet volt. Nyugat-Finnországnak abban a délnyugati kerületében (Varsinais-Suomiban) született, amely a legrégibb idők óta kapcsolatban állt az európai műveltségi áramlatokkal. Ennek a vidéknek szellemi néprajzát később ő írta meg egy sorozat számára. s ez egyik legszebb, leggazdagabb, a folklór egész körét átfogó munkája („Varsinais-Suomen henkistá kansankulttuuria." 1935). Apja evangélikus esperes volt, anyja álandi (ahvenanmaai) születésű. Családi neve, HOLMBERG, melyet egészen a 20-as évek végéig használt s azután a HARVA névvel cserélt fel, idegen, nem-finn származására utalt. Aki ezzel a fekete szemű, élénk tekintetű, heves vérmérsékletű, érdekes kutató egyéniséggel elbeszélgethetett, társaságában valahogyan mindjárt nagyon otthon érezte magát. Érdeklődését apja foglalkozása nyitotta meg az etnológia felé. Maga is elvégé te a teológiát, pappá szentelték, de hamarosan átlépett a tudományos pályára. Mint tanár WESTERMARCK, továbbá az orientalista TALLQVIST volt reá hatással, de mint szervező KROHN KAARLE egyengette útját. Az ő befolyásának köszönhető, hogy vallástörténeti munkásságát mindjárt a finnugor népekre központosította. Minthogyha csak érezték volna, hogy nincs veszteni való idő;

mert a világháború küszöbön van, mely hosszú időre véget vet majd a helyszíni gyűjtéseknek, kutatásoknak: nyomban ellátták ösztöndíjakkal és kiküldték a volgai-finnugor népek közé. Tanulmányai részére egyszersmind biztosították a kiadást. 1913-ban már megjelenik doktori értekezése: „Die Wassergottheiten der finnisch-ugrischen Völker'' (MSFOu. XXXII), ezt követőleg pedig monografikus leírásai a permi-népek („Permalaisten uskonto". Év n.), a cseremiszek („Tsheremissien uskonto". 1914) és a lappok vallásáról („Lappalaisten uskonto". 1915). Ezek egyike, a cseremiszekről szóló kötet, mint ismeretes, az PFC-sorozat 61. számaként később német nyelven is hozzáférhetővé vált. Alig néhány évi, de helyesen irányított nagy lendületű munka árán elérte, hogy nemcsak életcélja van pontosan kitűzve, hanem az alpokat is lerakta hozzá s mint magántanár előadójává lett annak a tudományszaknak, mely őt majd egész életében leköti, foglalkoztatja. Már csak az általános etnológia felé terjeszkedő külföldi tanulmányútjai voltak hátra, hogy kialakuljon HOLMBERGHARVA, a turkui egyetemen a szociológia professzora, aki ebben a minőségében írta meg további vallástörténeti meg finn folklorisztikai munkáit s vált, főként nagy összefoglaló művei által, a finn néprajz egyik hírességévé. Előbb említett monográfiái után a vallási tárgykörben négy fontos munkája jelent még meg. Időrendben: angol nyelvű finnugor és szibériai mitológiája („The Mythology of Ali Eaces IV. Finno-Ugric, Siberian". Boston. 1927), ,,Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker" (FFC. 125, 1938, előbb finn nyelven „Altain suvun uskonto" címmel 1933-ban) s a monografikus sorozat befejezéseként: mordvin („Mordvalaisten muinaisusko". 1942) és finn ősvallása („Suomalaisten muinaisusko". 1948). Közülük a másodikat tarthatjuk legnagyobb hatású és bennünket különösen érdeklő művének, melynek egyes az ázsiai népek világképét ismertető vonzó fejezetei a szerző „Der Baum des Lebens" című 1922-ben megjelent nevezetes tanulmányára mennek vissza. Előre bocsátva ezeknek a könyveknek a címeit, jelentőségüket úgy érthetjük meg legjobban, ha tekintetbe vesszük az ősvallási kutatások szempontjából a finn néprajz helyzetét 1910 körül, Harva fellépése idején. Nem szólva a legrégibb, a XVIII. századi előzményekről (LENCQViSTről és GANANDERről, akikkel a mi CoRNiDESünk és ENGELünk állítható párhuzamba), a múlt század közepe óta Finnországban a mitológia kutatása két fejlődési fokon ment át. Az egyiket CASTRÉN finn mitológiai