Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302
:ilO ilEGKMLÉKEZÉSEK A balti-finn nyelvek hangtani kutatá ainak eredményeként D. V. BUBRICH egész sor tudományos tételt állított fel. Vegyük sorra a legfontosabbakat: 1. A régiségben minden balti-finn törzsi nyelvjárás hangrendszere többéke vésbbé egynemű volt. 2. Kifejezettebb volt bennük a magánhangzó-harmónia, mint most. A mai i és e között a régi balti-finn nyelvjárásokban még volt két variáns. A veláris hangrendű szavakban hátrább, a palatális hangrendűekben előrébb képzett variánsokat ejtettek. 3. A finn diftongusok BUBRICH elmélete szerint hosszú magánhangzókból lettek, pl. az no hosszú o-ból, az yö hosszú ö-ből, az ie hosszú e-ből stb. BUBRICH minden állítását adatok gazdag anyaga támasztja alá és a tények egészen bizonyossá teszik. A balti-finn nyelvek tanulmányozása során BUBRICH igen régi kapcsolatokat állapított meg a lett-litván nyelvekkel. A lett-litván nyelvek hatása a balti-firmekie olyan erős volt, hogy egész sor hangmegfelelés is van közöttük. ,.Minden balti-finn nyelvben — mondja, BUBRICH — nagyszámú lett és litván jövevényszót találunk. Számos balti-finn törzsi elnevezés (Hámé, Karjala) magyarázata is a régi lett-litván nyelvben található meg."27 A számi nyelvek tanulmányozása folyamán I). V. BUBRICH két történelmi szempontból igen érdekes megállapítást tett: 1. Megállapította, hogy Finnország helyneveinek nagyobb része számi (lapp) eredetű. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Finnországban nem mindig éltek finnek. 2. A számi nyelv hangállományának megfigyelése meggyőzte BuBRiCHot arról, hogy a számik csak alig 1060 évvel ezelőtt vettek fel finnugor nyelvet, azelőtt másféle nyelven beszéltek. A permi nyelvek kutatása terén D. V. BUBRICH legnagyobb eredménye ,,Az udmurt nyelv történeti hangtana" c. munkája, amelynek második fejezete, ,,A régi permi fonémarendszer" az elhunyt legkimagaslóbb hangtani eredménye. Példaként megmutatunk egy rövid bekezdést az idézett fejezetből: „Világos, hogy egy bizonyos történeti pillanatban a szókezdő r udmurt földön >k\ vagy ha a szó tövében is volt 3 (dz) vagy n(dz) 3-vé vált. Igen valószínű, hogy ezt a hangváltozást a török hangrendszernek az udmurt nyelvbe való betörése okozta: a török nyelvek nem ismerik a szókezdő r-et. ,,Az említett udmurt hangváltozás idejét megközelítően megállapíthatjuk. Azok között a szavak között, amelyeken ez a változás megtörtént, van a ruc > iyx t 'orosz' szó is, amit az udmurtok a komik közvetítésével vettek át az oroszoktól, mégpedig nem előbb, mint az első és második évezred fordulóján. Másrészt pedig a szót közvetlenül az oroszból is átvették az udmurtok, de ezen nem történt változás. Ez a második átvétel nem történhetett a második évezred közepénél korábban. (A novgorodiak vjatkai kolóniája a XIV. században keletkezett.) Az említett hangváltozásnak tehát végeredményben a második évezred első, felében meg kellett történnie."28 BUBRICH poszthumusz munkája ,,A komi irodalmi nyelv nyelvtana". Ebben igen pontos és átgondolt leírását adja a komi irodalmi nyelv nyelvtani rendszerének. Befejezésül még hadd említsük meg, hogy D. V. BUBRICH igen gondos és figyelmes vezetője volt aspiránsainak. Sok időt és erőt fordított tudományos előkészítésükre. Az elhunyt tanítványai örökre megőrzik emlékezetükben drága tanáruk ragyogó képét. 27 j\. B. BYBPHX, HcTopiiMCCK"a5i $OHeTHKa iJ)HHCKO-CyOMH H3i>iKa, Petrozavodszk-1948. 10. 1. 28 J\. B. EVBPHX, HcTopimecKan (})OneTiiKa y/iMypTCkoro H3bitca, Izsevszk, 1948. L'9-30. ].
