Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302
MEGEMLÉKEZÉSEK Mint a mordvin nyelvek kutatója, BUBRICH már nagyon korán, az 1927—28-as •években felülmúlta PAASONEN finn mordvinistát történeti következtetéseinek mélysége és kiterjedése tekintetében és azzal a képességével, hogy a nyelvi anyag mélységébe hatoljon, míg PAASONEN csak a nyelvészeti tények felszínén mozgott, regisztrálta, de nem kutatta azokat. BUBRICH legnagyobb eredménye a mordvin nyelvek tanulmányozása terén a mordvin alaktan klasszikus elemzése. BUBRICH tanulmánya során megállapította, hogy a mordvin nyelvek alaktana egész sor olyan archaikus jelenséget őrzött meg, amelyek a balti-finn nyelvekből már kivesztek. A finnugor nyelvek alaktanának összehasonlító vizsgálata során BUBRICH egész sor nyelvészeti felfedezést tett. Pl. bebizonyította, hogy nem állhat meg E. SETÁLÁ fantasztikus hipotézise, mely szerint a finnugor korban létezett volna külön -s-es dativus és bebizonyította, hogy a finnugor nyelvek nyugati csoportjában az -s-es ,,belső hely visz onyragos" esetek -s-t tartalmazó névutókkal ellátott névszókból eredtek. BUBRICH egész sor nagyon érdekes megfigyelést tett a névutók és esetragok kölcsönhatásairól pl. megállapította, hogy a moksa nurca (ingsa) 'miatt, -ért' névutó egybeolvadt a határozatlan ragozású főnévvel és új esetet alkotott, a causativust stb. Nem csekély az értéke a finnugor nyelvtudomány számára BUBRICH megállapításainak a finnugor nyelvek -w-es helyhatározó esetei eredetéről. Finn tudósok azt igyekeztek bebizonyítani, hogy az -w-es esetek elsődlegesek és a finnugor ősnyelvből erednek. BUBRICH ezzel szemben bebizonyította, hogy a balti-finn -inén, -jnen végű főnevekből erednek, amelyeknek -n-es képzője a hellyel és idővel való kapcsolat érzetét kelthette, mint pl. a kaukainen 'messzi' és huomeninen 'holnapi' szókban. # Ugyanilyen alaposan mutatta ki BUBRICH, hogy a balti-finn nyelvek k-s dativusa a k végű, helyet vagy kollektívumot jelentő névszókból ered. A sorszámnevekre vonatkozóan BUBRICH megállapította, hogy a mordvin nyelvekben a tőszámnevek és a mutatónévmások egyesüléséből keletkeztek. Különösen mélyen elemezte BUBRICH a mordvin igeragozás fejlődésének történetét. Ezen a területen igen sok helyes és finom megfigyelést tett, amelyeknek segítségével rekonstruálta a mordvin igealakok eredeti, legrégebbi típusát. BuBRiCHnak a mordvin és egyes finnugor nyelvek igeragozást kutató munkáit a szovjet finnugrisztika hatalmas eredményeinek tekinthetjük, kivéve természetesen sikertelen kísérleteit, hogy az adott jelenségekben stadialitást találjon. A finnugor igeragozás tanulmányozása területén még egész sor eredménye volt BuBRiCHnak. Pl. A finn tudósok helytelen állításaival szemben, akik szerint az igeragozás formánsai minden finnugor nyelvben jelentékeny mértékben egyeznek, bebizonyította, hogy ,,ha a névszóragozás tekintetében a finnugor nyelvek különböző csoportjai elég sok közösséget mutatnak is fel, az igeragozás területén igen kevés közös vonásuk van."21 Ezenkívül BUBRICH megállapította, hogy a finnugor nyelvekben a múltidő formánsai sokkal régebbiek, mint a jelenidő jelei. D. V. BuBRiCHnak a hangtani kutatással mindig történeti célja volt, egyike az „ethnogenezis" kérdéseinek megoldására szolgáló eszközöknek. D. V. BUBRICH hangtani észrevételeinek legnagyobb része különböző cikkeiben van elszórva. Csak két speciálisan hangtani munkája van, ,,A suomi-finn nyelv történeti hangtana"25 és az ,,Az udmurt nyelv történeti hangtana". 26 D. V. BUBRICH hangtani munkái főként a különböző fonémák és a különböző finnugor nyelvek és nyelvjárások közötti hangmegfelelések történetét derítik fel. 24 J\. B. BYBPHX, OTuouueiuie MopAOBCKoro H3biKa K apyni.M íJwmHO-yropcKHíw M3biKa.M, „SannckTi", 5. sz. #3biK n .iiiTepaTypa, Szaranszk, 1946. 39. 1. 2' Ji. B. BVBPHX, HcTOpnqecK'aíi (})bneTiiKa cliimcKoro-cvOMii H3biKa. Petrozavodszk, 1943. 2ti JX. B. BVBPHX, HcTopimecKaíi cponeTiiica y,i.\iypTCKOro H3UK%. Izsevszk, 1948.
