Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302

MEGEMLÉKEZÉSEK megléte mellett ez a körülmény csak okául szolgálhatott a nyelvjárások közötti jelentős egyezéseknek. Ezeknek az egyezéseknek sokkal nagyobbaknak kellett lenniük, mint a későbbi időben, amikor az érintkezésen alapuló kölcsönhatások megszűntek."'6 Különösen felháborodtak a nyelvek összehasonlító-történeti vizsgálatának ellenfelei D. V. BUBBICH következő kijelentésón: „Kétségtelen, hogy a finnugor nyelvek történetében többször is előfordult, hogy egy nyelv két- vagy több nyelvre oszlott."17 Azt a nézetet, hogy lehetséges volt több esetben is egy nyelvnek vagy nyelvjárásnak két vagy több különböző nyelvre oszlania, ezt a nézetet, amelyet a nyelvészek túlnyomó többsége fenntartott, BUBBICH két ENGELS-idézettel támasztotta alá ,,A család, a magántulajdon és az állam eredete" c. műből. ENGELS az egyik idézetben rámutat arra, hogy a latin nyelvjárásokból különböző nyelvek keletkeztek (Marxizmus-leninizmus Kis Könyvtára, 42—44. szám, Szikra 1949. 151. 1.), a másikban arról beszél ENGELS, hogy az északamerikai indiánok egységes törzse hogyan terjeszkedik ki az egész szárazföldre, különböző törzseket és népeket alkotva, amelyeknek nyelvei fokozatosan elvesztik eredeti egységük nyomait. (U. o. 96. 1.) Miután megjelentek SZTÁLIN nyelvtudományi munkái, megerősíthettük BUBBICH e helyes nézetét egy idézettel SzTÁLiNnak SZANZSEJEV elvtárshoz intézett válaszából: „Előfordul az ellenkező folyamat is, amikor egy olyan nép egységes nyelve, mely a fejlődés szükséges gazdasági feltételeinek hiánya következtében még nem vált nemzetté, tönkremegy annak következtében, hogy ez a nép államilag széthullik, a helyi nyelvjárások azonban, amelyek még nem őrlődtek fel az egységes nyelvben, felvirulnak és alapot adnak egyes önálló nyelvek kialakulásához."18 Ily módon BUBBTCH állítását, hogy bizonyos történeti feltételek között a finnugor nyelvek a régi törzsi nyelvjárásokból alakulhattak ki, valamint kijelentését arról, hogy egy nyelvből néha válhat két nyelv, SZTÁLIN és ENGELS művei is megerősítik és így teljesen elfogadhatók a marxista nyelvtudomány számára. BUBBJCH elmélete a nyelvek érintkezésen alapuló fejlődéséről egészében mégsem tekinthető marxistának, de nem azért nem, mintha BUBBICH az ősnyelvi koncepcióra építette volna, ahogy SZEEGYUCSENKO és FILIN teljesen indokolatlanul állították cikkükben, hanem ellenkezőleg azért nem, mert a bubrichi érintkezési elmélet éppen az „ívj nyelvelméleten" alapult. Arról van szó, hogy BUBBICH mint a szovjet nyelvtudósok nagy többsége, átvette MABB, idealista antimarxista tézisét arról, hogy a nyelv felépítmény az alapon és a nyelv stadiális robbanásszerű változásai követik az alap változását. Különösen ,,A szovjet finnugrisztikáról" c. cikkében világos a szoros kapcsolat BuBBiCHnak a finnugor nyelvek kialakulására vonatkozó szempontjai és MABB és MESCSANYINOV idealista tanítása között.* Ez a cikk válasz volt CSEBOKSZABOV ,,A Szovjetunió finnugor népei tanulmányozásának néhány kérdéséhez54 c. cikkére.',J

MESCSANYINOV,

— BUBBICH szavai szerint, —- a következő módon fejezi ki MABB megállapításait: 1. A beszéd a gondolkodással elválaszthatatlan kapcsolatban fejlődik; 2. a beszéd a gondolkodáson keresztül a társadalommal is elválaszthatatlan kapcsolatban fejlődik; 8. a beszéd egységes nyelvteremtő folyamatban fejlődik; 4. a beszéd ugrásszerűen fejlődik az egyik stádiumból a másikba. 16 J\.

B. BYBPHX, O ApeBueíí npiioa.TniHCk-o-íJmncKoií pemi, ,,H3BecTii>i Kape.io$HHCKOH HayMHO-iicc;ieflOBaTe;ibCKOH 6a3i»i AKafleMHH HayK CCCP", 1949, 1. sz. 52. I. 17 J\.

B. BYBPHX, OTHomemie MOpflO-BCKÓro H3i»iKa K AP>THM $HHHO-yropCKiiM H3biKaM, „3annck'H", 5. sz. 5l3i>iK II .iiiTepaTypa, Szaranszk, 1946 49. 1. 18 A szovjet nyelvtudomány kérdései. Szikra, 1950. 320. 1. 13 H. H. 9e6oKxapOB, HeKOTOpwe Bonpocw iiav^eniiH $iiiiiio-yropcKii\' napo/um B CCCP, „CoBe-rcKafl 3TH0rpa<í>iiH" 1948. 3. sz. 176-185. I. * A s^e^ző egy későbbi cikkében enyhébben ítéli meg Bubrich „majssista" elveit I. CoBeTCKaH 3TH0rpa4)iiH 1951/2. 187-194. (A fordító megjegyzése-) 20* 307