Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302
306 MEGEMLÉKEZÉSEK kapcsolatáról, — gyökerestől összezúzták a finn tudósok néhány reakciós felfogását. BUBRICH, bírálva a külföldi nyelvészek különböző tételeit, gyakran figyelmeztette azokat az orosz tudósokat, akik a balti-finn népeket tanulmányozva, nem bírálták a finn tudomány e népekre vonatkozó pánfinn elméletét. Egyik művében pl. így ír D. V. BUBRICH: „Jellemző, hogy Sz. GADZJACKIJ ,,A karélek és Karélia a novgorodi korszakban" című könyvében (Petrozavodszk, 1941.), amelytől többet várhattunk volna, teljes tudatlanságot árul el e (tudományos-pánfinn) elmélet lényege iránt. A harmadik lapon megemlít különféle burzsoá elméleteket, amelyek 1890 óta keletkeztek és olyan elméleteket, amelyekkel ellenségeink kérkednek, mintha a tudomány nem haladt volna 1890 óta és mintha nekünk nem volnának ellenségeink."12 MARR akadémikus „tanítványai", G. P. SZERGYUCSENKO és F. P. FILIN azzal vádolták BuBRiCHot, hogy munkáiban „teljesen és leplezetlenül" előtérbe állítja az ősnyelv elméletét.13 Sem FILIN, sem SZERGYUCSENKO nem finnugor nyelvészek. Ezért nem is vettek maguknak fáradságot, hogy egészében tanulmányozzák BUBRICH nyomtatásban megjelent munkáit és MARR tanítványainak szokása szerint szerénytelenül és kérkedve BuBRiCHnak egyetlen könyve, ,,A suomi-finn nyelv történeti hangtana" alapján tájékozódtak felszólalásukhoz. BUBRICH ebben a könyvében valóban nem magyarázta meg, mit ért „ősi balti-finn nyelven". Az említett kritikusok ezt rótták fel neki „ősnyelvi koncepcióként". Csakhogy BuBRiCHnak számo> nyomtatásban megjelent mííve van, ahol világosan kifejti az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. BUBRICH sokkal nagyobb képzettségű nyelvész volt annál, hogysem kritikával ne tekintett volna a marristák mumusára, az „ősnyelvre". Egyik munkájában ezt a következőképpen jellemzi: „Teljesen nyilvánvaló, hogy a hagyományos tudomány által feltételezett „finnugor ősnyelv" nem segíti, hanem akadályozza a tudományos munkát. A hagyományos tudomány által feltételezett ősfinnugor névszóragozás, ősfinnugor igeragozás stb. halott, történetietlen elméletek, amelyek úgy jöttek létre, hogy a nyelvek közötti egyezéseket primitív módon a feltételezett ősnyelv síkjára vetítették, anélkül, hogy a hasonló jelenségeket elemezték volna, anélkül, hogy érdeklődtek volna azok eredete iránt, még azokban az esetekben sem, ha azt minden alaposabb munka nélkül is ki lehetett volna deríteni."14 A finnugor nyelvek összehasonlító elemzése során — nyilatkozik továbbá BUBRICH,—kiderül az, hogy ezek semmiképen sem vezethetők le egyetlen nyelvi tényből."15 BUBRICH fenti kijelentéseiből világos, hogy nem vallotta az ősnyelvi elméletet, melynek alapja éppen a rokon nyelvek minden jelenségének egy nyelvi mozzanatban való összesűrítése. A finn tudósok ősnyelvi koncepciójával BUBRICH a saját elméletét állította szembe: a különböző finnugor nyelvek között kapcsolat és kölcsönhatás volt. BUBRICH az „ősi balti-finn nyelv" kifejezésen a különböző balti-finn törzsek nyelvét együttesen értette. Ezen törzsek mindegyikének megvolt a saját törzsi nyelvjárása. BUBRICH koncepciója abban különbözik az ősnyelvi elmélettől, hogy feltevése szerint a finn törzsek nyelvei nem egy finn ősnyelv elágazásai, minthogy sohasem alkottak teljes nyelvi egységet. "A régi balti-finn törzsek — mondja BUBRICH — bár még nem tömörültek törzsszövetségbe, egymással kapcsolatban (érintkezésben és kölcsönhatásban) fejlődtek. Műveltségi színvonaluk megközelítően azonos volt. Nyelvük hasonló viszonyok között fejlődött. A törzsek közötti kapcsolat 12 R. B. EYEPHX, O apeBneu npHÖa.iTiiHCKO-^HHCKOH pemi, ,,H3BecTHH KapeJioil)imCKOH Hayquo-HccjieflOBaTe.ibCKOH 6a3bi AKa#eMHii HayK CCCP", 1949. 1. sz. 47. 1. 13 <í>. n. OHJIHH, O AByx HanpaB.ieHHHx B H3biKOBefleHHM, „H3BecTiiH Ai<aAejviHH HayK", OT/ieJienne JiiiTepaTypbi ti H3biKa. VII. kötet. 6. füzet. 494. 1. 14 A- B- BYBPHX, OTHOiuenne MOpAOBCKOro H3bii<a K APyniM (Jmnno-yropcKiiM íi3i>iKaM, ,,3anHCKii", 5. sz. 5í3i»iK n .niTepaTvpa. Szaranszk, 1946. 48. 1. 15 uo., 27. .1.
