Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Ismertetések és bírálatok - Sz. Kispál M.: Reguly A.–Pápay J.–Zsirai M., Osztják (chanti) hősénekek. 298

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK Osztják (chanti) hősénekek Reguly A. és Pápay J. hagyatéka II. kötet (= Reguly-könyvtár 2). Közzéteszi ZSIRAI MIKLÓS. Akadémiai kiadó, Budapest, 1951. — 379 1. A Reguly-könyvtár létrejötte ZSIRAI MIKLÓS fáradhatatlan buzgalmának. ,,legnemzetibb tudományunk", a finnugor nyelvtudomány iránti felelősségérzetének, nagy ügyszeretetének köszönhető. Mint ismeretes, az I. kötet 1944-ben jelent meg, ZSIRAI kiadásában, tartalmazva két Regulytól följegyzett osztják hőséneket (,,Puling-aut eri. Nating jah ar" és „Jeli us eri") s Pápay átírását magyar és német fordítással. A tömör, de a maga rövidségében is tudománytörténeti jelentőségű előszá nem csak a magyar finnugrisztika kétségtelenül tapasztalható pangásának okairól és a Reguly-kéziratok viszontagságairól szók nem csak negatívumokat tartalmaz, hanem az igazi építő kritika szellemében a fölemelkedés útjára is rámutat, iegelső és legfontosabb teendőül tudósaink kéziratos anyaggyűjtésének kiadását jelölve meg. E cél szolgálatában indult meg a Reguly-könyvtár, melyben az Akadémia ,,az uráli népek között régebben gyűjtött, illetőleg majd ezentúl gyűjtendő nyelvi, néprajzi, történeti, régészeti és egyéb természetű"- tudományos anyagot szándékozott közzétenni. A nagy reményekre jogosító szép kezdetnek azonban nem lett folytatása. Talán egyébként sem lett volna — nem az első nagyszabású megindulás lett volna művelődésünk történetében, mely torzó maradt — de minden esetre a második világháború, s az a szörnyíí pusztulás, amit egész életünkre hozott, érthetővé teszi, hogy a sorozat elakadt. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük most a II. kötetet, melynek megjelenése egyúttal bizonyság arra is, hogy az Akadémia magáévá teszi a Reguly-sorozat <?élját: a kéziratos anyaggyűjtések kiadását. Hiszen köztudomású egyrészt, hogy tudományágunkban a század eleje óta érezhető pangásnak jórészt friss tanulmányozandó anyag hiánya volt az oka, másrészt — ami ez előbbit különösen fájdalmassá tette — hogy ilyen anyag kutatóink áldozatkész buzgalmából bőven állt volna rendelkezésére, ha kéziratos gyűjtésük közkinccsé válhatott- volna. A Magyar Tudományos Akadémia előre tekintő, nagyvonalú tudománypolitikájának eredményeként ezek a fölbecsülhetetlen értékű gyűjtések (BEKÉ cseremisz szövegek és szótár, FOKOS zűrjén szövegek és szótár) már az első ötéves terv keretében kiadásra kerülnek. Ugyanakkor azonban az Akadémia gondoskodik a Reguly-hagyaték közzétételéről is. Az obi-ugorság tragikus sorsú kutatójának mintha gyűjtését is a végzet üldözné: az az anyag, mely lelkes gyűjtője szerint hivatva lett volna a magyarság nyelvére és eredetére fényt deríteni, szinte egy évszázadon át elzárt kincs maradt. PÁPAY megfejtette ugyan legnagyobb részét, de fáradságos munkája eredményét márő sem láthatta. ZSIRAI MiKLÓsra, a hazai finnugor nyelvtudomány önfeláldozó művelőjére várt a nagy föladat, hogy előző kutató-nemzedékek munkájának eredményét a hazai és nemzetközi tudományosság közkincsévé tegye. A most megjelent kötet négy osztják hőséneket tartalmaz: ,,Ass pogo1

ar" •{Ob-falu éneke), ,,Jeming Ass mui ar" (A szentséges Ob görbületének éneke), ,,Urt enmem art" (A fejedelem fölnevelkedésének éneke) és „Sames vas ar" (Szamesz várának éneke). Kiadásra vár még tehát két terjedelmes ének: .,Leu gudob ar" {^zoszvaközépi ének) és ,,Uort ar. Sarnyu uort arl" (A Fejedelem éneke. Áz Arany-Fejedelem éneke) (1. ZSIRAI jelentését Pápay József osztják nyelvi irodalmi hagyatékáról. NyK. XLIX, 381 kk.), s ez után következnének majd külön kötetben a tárgyi és nyelvi magyarázatok. E (már meglevő és még csak tervezett) kötetek tudománytörténeti jelentőségét ma még inkább csak sejthetjük — valójában csak évek multán tudjuk majd lemérni. Hálával gondolunk ZSIRAI MiKLÓsra, aki idejét.