Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Ismertetések és bírálatok - Horváth K.: Beke Ö., A cseremiszek (marik) népköltészete és szokásai. 299

ISMERTETÉSEK KS BIBAtiTOK 2£9 erejét, tudását készséggel és önzetlenül áldozta azért, hogy ezt a nagy tudományos értéket közkinccsé tegye — 8 reméljük, hogy módjában lesz a még tervezett két kötetet is mielőbb elkészíteni. Hogy mekkora erkölcsi és tudományos teljesítmény ez a munka, arról részletesen szól LAKÓ GYÖRGY az T. kötetről írt szép méltatásában (MNy. XLII, 82). A most megjelent II. kötet néhány soros előszava csak röviden utal az I. kötetben mondottakra. A tudós tárgyilagos szűkszavúsága mögött azonban sok kegyeletei gond. aggályos lelkiismeretesség, a nehezen megoldható, kétséges helyek miatt álmatlan éjek vergődése rejlik. Kellőképp alig méltányolható munkájáért némi elégtétel lehetett ZSIRAI számára az az elismerés, mellyel STEINITZ- az osztják nyelv ma legavatottabb kutatója, az Akadémiai Nagyhét alkalmává1 itt

jártában az akkor még csak levonatban meglévő kiadásról nyilatkozott. A német fordítás Mollay Károly munkája, aki nagy gonddal és türelemmel végezte könnyűnek éppen nem mondható föladatát- A magyar szöveghez való ragaszkodása a német fordítás filológiai használhatóságának, a STEINITZ mintájára követett sor-megszámozás pedig a német sz veg érthetőségének válik előnyére. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi ötéves terve első évének legkimagaslóbb eredménye kétségkívül a Reguly-könyvtár II. kötete. Köszönettel adózunk az Akadémiának ezért is. meg azért a gondoskodásért is, mellyel a többi anyag kiadását tervbe vette, s bízunk benne, hogy tervszerű tudománypolitikája eredményeként egymás után fognak megjelenni a sorozat kötetei, új anyagot s ezzel új lendületet hozva a hazai finnugor tudományok életébe. 1951 március Sz. KISPÁL MAUDOT/NV BEKÉ ÖDÖN: A cserimiszek (marik) népköltészete és szokásai. I. kötet, dryüj.ötte és kiadta Beké Ödön. Akadémiai kiadó, Bidapesf, 1950. Az első világháború idején a cári Oroszországból hazánkba vetődött hadifoglyok között százszámra akadtak olyanok, akik a magyarral rokon nyelvet be izé -tek. Alig félévvel a háború kitörése után, 1915 januárjában csak az esztergomi fogolytáborban 73 mordvin. 58 cseremisz, 39 votják. 2 zűrjén hadifoglyot tartottak nyilván. Igen nagy számban voltak képviselve a különféle török nyelveket beszélők is. köztük 91 csuvas. 16 tatár, 39 baskír. Bizonyára hasonló volt a helyzet a többi fogolytáborban is. ahol ilyen kimutatás nem készült. A finnugor nyelvtudomány hazai művelői már a háború első hónapjaiban gondoltak arra, hogy a rokonnépek fiainak kényszerű itt tartózkodását tudományos célokra kellene felhaszjiálni: nyelvüket tanulmányozni, tőlük szövegeket lejegyezni, népköltési, szótári anyagot gyűjteni, s ezzel a rokonnyelvekre vonatkozó hézagos ismereteinket gvarapítani. A Ma gyár Tudományos Akadémia közbenjárására az illetékes katonai hatóságok engedélyt adtak arra, hogy a nyelvészek fölvehessek a kapcsolatot a hadifoglyokkal. A votják hadifoglyokkal MUKKÁCSI BERNÁT, a cseremiszekkel BEKÉ ÖDÖN, a zürjénekkel FOKOS DÁVID foglalkozott. A törökségi (krimi, kazáni, miser) hadifoglyok nyelvét KUNOS IGNÁC tanulmányozta. MUNKÁCSI ezenkívül terjedelmes anyagot gyűjtött össze a Kaukázusból idesodródott oszétektől is, akiknek nyelve magyar szempontból is igen fontos. A tudomány nagy kárára a mordvin és csuvas anyanyelvű foglyoknak nem akadt istápolójuk. (KLEMM ANTALnak alkalma volt a pannonhalmi apátsághoz munkára beosztott négy erzá-mordvintól szövegeket lejegyeznie. L. Pannonhalmi Főapáts. isk évk.. 1917.). A hadifoglyok közt folyó tudományom kutatómunkának jelentős eredményei voltak. Kitűnt, hogy valamennyi nemzet képviselői közt akadtak olyan vidékről valók, amelyeknek a nyelvjárása addig a nyelvészek előtt teljesen ismeretlen volt. Érdemes megemlíteni, hogy a votják hadifoglyok nyelvének tanulmányozása során