Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában SZTÁLIN elvtársnak „Marxizmus és nyelvtudomány", „Válasz E. Krasenyinnyikova elvtársnőnek" c. döntő jelentőségű cikkei és júliusi levelei, amelyeket Szanzsejev, Belkin, Furer és Cholopov elvtársakhoz intézett, hatalmas, forradalmi jelentőségű fordulatot jelentenek. nemcsak a marrizmus béklyóitól megszabadított szovjet' nyelvtudomány, hanem általában az imperialista járom alól felszabadult népi demokráciák és az egész világ haladó nyelvtudománya számára.2

ZSIRAI MIKLÓS

megelőző előadásában már részletesen méltatta azt a nyelvtudományunkat felszabadító várva-várt segítséget, amelyet a hatalmas Szovjetunió és a béketábor lángeszű vezére nyújtott a dialektikus és történelmi materializmus alkotó továbbfejlesztésével nemcsak az elsősorban érdekelt nyelvtudománynak, hanem általában a társadalomtudományoknak. Tudományunk elméleti alapjainak és legfontosabb elvi kérdéseinek a marxizmus-leninizmus módszerének mesteri alkalmazásával immár megtörtént tisztázása után, most már a magyar nyelvészeknek is az a feladatuk, hogy a sztálini elveket iránytűnek használva, haladék né]

kül fogjanak hozzá a minden metafizikától, idealizmustól és kozmopolitizmustól mentes, a kultúrforradalom ügyét, a dolgozó nép ügyét önként és szívesen szolgáló magyar nyelvtudomány megteremtéséhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődés széles országútjára kivezetett szovjet nyelvtudományra támaszkodva, saját hagyományaink legjavát továbbfejlesztve, igen sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy egymást támogatva, a bírálat és önbírálat fegyverét forgatva, a sztálini nyelvelmélet elvi tisztaságához méltó munkákat, tanulmányokat írhassunk. Nekem ezúttal az az örömmel vállalt, megtisztelő feladat jutott, hogy a szókincs kérdésével kajDcsolatban méltassam a sztálini elméletet s szerény kísérletet tegyek annak gyakorlati alkalmazására. Mindenekelőtt külön ki ke]l emelnünk a marxizmus-leninizmus klasszikusainak s különösen SZTÁLIN elvtársnak a nemzeti nyelvek keletkezéséről, fejlődéséről és történeti-társadalmi szerepéről szóló tanítását, hiszen a marristák a nemzeti nyelv létezésének és szükségességének tagadásával a legsúlyosabb hibába estek, amibe vulgarizátorok eshetnek: szembehelyezkedtek a marxizmus tanításával. „A nyelvtudományban elterjesztették a nyelv osztályjellegéről szóló vulgarizáló és tudományellenes elméletet" — írja ALEXANDEOV3

— „tagadták azt a marxista tételt, hogy a nyelvet az egész 1 A Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni vándorgyűlésén 1950. október hó 29-én tartott előadás bővített szövege. 1 Markszizm i voproszi jazikoznanyija. Izdat. „Pravda" 1950. 3 Voproszi dialekticseszkovo i isztoricseszkovo materializma v trude I, V. Sztalina ,,Markszizm i voproszi jazikoznanyija". Moszkva 1951. 6. 1. 1* — 5-23