Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

2. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 130

VILÁGTÁJAK NEVEI AZ UGOR NYELVEKBEN

131

táj megnevezésére alkotott összetételnek fogja föl Simonyi (Magy. Ny. II, 102), Zolnai (Nyr. XXV, 281), Mészöly (MNy. XXIII, 150). L. erről az áttekintésben. — Csupán történeti érdekű, hogy Otrokocsi a szó megfelelőjét a héberben kereste (NyK. XXXIII, 22).

Északénak tája : Délnek és északénak téyéra be hathat R.

2. Ezfek ’partes aquilonis, septemtriones’ EtSz. : jövő As sur ahègecbôl ézféc-felol ’venit ex montibus ab aquilone’ BécsiK. 45 j mennecvala ezfeknec fôlclebe ’in terrain Aquilonis’ BécsiK. 301. A szónak ’partes austri’ jelentése is van (1. dél a.). Hunfalvy ezt úgy magyarázta, hogy az ez- szótagban (-= hez ~ vog. kat-el, chot-el ’nap’) „a napnak valamiféle jelentése lappang, melyet a hasonlóképpen ma már ismeretlen fék szótag határozott meg, hogy éjszaki v. déli napot tegyen-e“ (NyK. IX, 19). Simonyi szerint a ’dél’ jelentés tévedésen alapszik, a szó pedig az év-szalc (1. MNy. XXXIV, 11) összetételből lett hasonulással és hangátvetéssel *évszek =- * ész fék (Nyr. XXXV, 8). Elfogadja Mészöly (MNy. VE 404) és az EtSz. is. Munkácsi az őszét cixsäw ’nacht’-hoz kapcsolja (ÁKE. 240), ugyanígy Sköld (OssLehnw. 19). E magyarázatok közül csak a Hunfalvyô veszi tekintetbe, a nyelvtörténeti tényékhez ragaszkodva, a szó ’dél’ jelentését is, azonban értelmezését elfogadhatatlanná teszi az, hogy csupa ismeretlennel dolgozik. Nincs meg ez a hiánya Juhász Jenő magyarázatának, ki, szintén a kettős jelentés tényéből kiindulva, a szót ez ’közép, köz-’ -{- fék ’fekvés’ összetételnek fogja fel. (MNy. XXXVIÍ, 102). Kétségtelen, hogy minden eddigi között ez az értelmezés a legmegnyugtatóbb. Nem különösebben föltűnő, hogy „egyképen jelenthette a két legellentétesebb irányt“', mert hiszen a nap járásán alapuló tájékozódás alapvonala a kelet-nyugat, melynek merőleges metszése adja az észak-dél irányt. Ez utóbbinak pedig egész természetes megjelölése a ’közép-táj, közép-fekvés’ (t. i. a két főirány között).

3. Térszíni viszonyokon al a p u (d| iôîl^^e z é s e k :

a) föl, minthogy „MZvidék nálunk délen van, /kyiclél^jedig északon“ (Nyr. XI, 8) \ faö ’észak’ N. (Nyr. XXX, 585), ’éjszakra’ N. fölfele, főnek ’északnak’ (Nyr. XXX, 585) | föllürü ’északról’ u o. föszög : a falu északi része N. (Nyr. XI, 238). — Szél-lei összetéve nemcsak népnyelvi, hanem a régiségben köznyelvi is ’északi szél’ jelentésben: fel sei ’Aquilo’ Murm. | föl-szél, fenszél R., N. | felső szél N. (Nyr. XXXIII, 464). Sőt ez összetétel a népnyelvben és a régiségben egyenest a világtáj megjelölésére is szolgált.:-