Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 130
132 SZ. KISPÁL MAGDOLNA föl-szél ’éjszak’ N. | vilagnac minclenic reze e negnec : fel-zel, del-zel, nap kelet, nap esset R. | fel szel feleol való bastian OklSz. | Isten fel zelrewl yew AporK. 144 | főszerül fuj a szél: északról (Nyr. LXIII, 372) | felsew zelreid (MNy. XXV, 236). b) al- csak ebben az összetételben : ószél ’északi szél’ N. 4. Hőképzeteken alapuló elnevezések a népnyelvben kizárólag mint térszíni tormák nevei : a) hívös oldal ’az éjszaki oldâP (Nyr. XXXVIII, 42) | hidegódal : északi fekvésű szántó neve (MNy. XVI, 43) I méleqoldal ’völgynek (északi) napnak kitett lejtője’ (MNépNy. IV, 33). b) téli oldal : északi oldal N. 5. Egyéb képzettársításon alapuló, szór vány o & kifejezések: büszke idő van: északi szél fúj N. [ apjáról gyón az eső: északról (Herman, PásztNy. 631) | annyáról fá ! (a szél, t. i. északról) (MNy. XI, 460). Vö. ez utóbbihoz finn emüpohjonen ’észak’ (Sanastaja IV, 50). V o gul. 1. Éj-táj: ji-päl ’norden’ (Ahlqv.) | jitipül ’északi táj’ (VNGy. II, 651) I jiti-pgal jërnél, tül tilcimUm ’éjszaki táj felől, onnan előrepült’ (VNGy. I, 117) I ikci pogll (REG), jiké-poal ’északi táj’ (VNGy. II, 650) I picinkén töri pânkénniê jîkè-poglnè khartäln ’fejes daru fejedet vond éjszak felé’ (VNGy. III, 347). —ët-jër ’észak’ (VNGy. II, 649). N ' Éj (valószínűleg tapadással az előbbiből): ipoal i vuotnä (REG.), %-poal i-vuotén ’éjszak felől az éj szaki szél’ (VNGy. III, 352) ] jiti vöt ’északi szél’ (VNGy. II, 651) | jiténié sogt por ’éjszak felől hét ízben’(VNGy. IV, 376) | it- ’Nord’ -4- dót ’Wind’ (SUSAik. XXX/8,24). 2. Térszíni viszonyokon alapuló elnevezések: folyó al vidéke: lui, loi, lui-öl ’Norden; der untere Lauf eines Flusses’ (Ahlqv.), mert „Szibéria nagy folyói mind északnak folynak“.1) MuNKÁcsinál a szónak csak’alvidéki, alvilági’ (VNGy. II, 664) fordítása van, de nyilván ’észak’ a jelentése mindenütt, ahol a ’délvidékkel’ áll szemben, mint pl. lui saris patitânèl lui iurpii turin vötä pinitü : morti müpum %umin vitén totawém ’az alvidéki tenger vége felől alvidéki hangú hangos szelét támasztja : a madárköltöző vidék népének férfiaktól lakott vizéhez hord el engem’ (VNGy. III, 46). ‘) Tallqvist, i. m. 112.
