Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107

118 ZSIRAI MIKLÓS : AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVTUDOMÁNY EMLÉKÜNNEPE den emberkori cselekedeteimnek tárgya nagy részint Hazámfiai tökéllétesítése volt és igen ritkán tulajdon személyi hasznom vadászása“ (Both [. XII. 1.). Bízvást állíthatjuk, hogy az Affi­nitás igazsága volt- olyan nevelő értékű közszolgálat, mint pl. a fahasító fnru, a gijapotfonó machina vagy a sárga krumpli meg­honosítása. Világszerte elismert úttörő szaktudományi jelentő­ségén túl az Affinitás beleszólt a magyarság józan világ- és ön­­szemléleltén-ek kiformálódásába is: a nemesi önhittség misztikus fellegeiből visszahozott! bennünket a realitások szilárd földjére. Hiába lázongtak a Horvát Istvánok, majd a turanista mozgalom sámánjai, a gondolkozó magyar többség tudomásul vette, hogy mi sem rózsabokorban jöttünk a világra, hanem az emberi tár­sadalomfejlődés rögös útján fölfelé emelkedve, szomszéd népek­­kell érintkezve, keveredve, idegenektől tanulva, idegeneket tanítva alakultíink azzá, amik vagyunk. Finnugor nyelvrokonságunk ilyetén tanulsága pedig arra figyelmeztetett, figyelmeztet ben­nünket, hogy ne essünk a nyelvi vagy faji sovinizmus végzetesen hóbortos hibájába. Nyilván kevés szakkönyv dicsekedhetik azzal, hogy tudo­mányos eredményein keresztül ilyen megszívlelendő leckét adott olvasóinak! Zsirai Miklós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom