Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107
' AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVTUDOMÁNY EMLÉKÜNNEPE 115 elegendő alap az összevetésre, s ilyenkor a hangi, alaki különbség teljesen önkényes átmeneti formák feltevésével magyarázódik. Tárgyilagosan el kell azonban ismernünk, hogy ma is helyesnek tartott finnugor etimológiáinknak tekintélyes százalékát Gyarmathi állította először fel, s hibái többnyire a hangmegfelelések szabályosságának fel nem ismeréséből erednek. Tudjuk azonban, hogy a nyelvtudomány jóval később szerezte meg és vette használatba a hangszabályok választóvízét, jóllehet bizonyos ilyen irányú felismerések már Gyarmathi előtt — pl. az orosz Fischer hasonlításaiban is — jelentkeztek. Az Affinitás igazi tudománytörténeti jelentőségét abban szokták látni, hogy a szókészleti és alaktani egyezésekkel való rokonítást az egész finnugorságra kiterjesztette. Gyarmathi a lappból s a vele szinte egynek vett finnből, továbbá a finntől külön választott észtből aránylag bővebb anyaggal és ismeretekkel rendelkezett, s ezért kutatásai meglehetősen széles mederben mozogtak, a többi rokonnyelvre vonatkozólag azonban egészen elenyésző, adatmorzsákra volt utalva. Ennyire kezdet-, leges segédeszközökkel a leghivatottabb jószándék és avatott" ság sem művelhetett csodát. Gyarmathi, dicséretére legyen mondva, mindennek ellenére is több fontos alaktani és számos szókészleti egyezést mutatott ki, úgy, hogy nem alap nélkül hirdette e csoport tagjainak a magyarral, a lappal és a finnséggel való egyiivétartozását. Arról szintén meggyőződött, hogy a magyarhoz a vogul és az osztják áll legközelebb: „Magnam imprimis Vo gulie a vocabula merentur attentionem. Primo: quia haec sono lmngarico omnium proxime accedunt. Secundo: quia illa etiam, quae a vocabulis Hungaricis significatione différant, sono maximopere conveniunt. Non parva mihi ideo suborta est suspicio, hős olim Hungaris multo viciniores habitavisse, quam ullani memoratarum nationum“ (189. ].). (Az osztják szavakról pedig így nyilatkozik: „quorum nonnulla evidentius multo cum Hungaricis conveniunt, quam ea quae in catalogo jam enumeratorum praeinissa sunt“ (214. 1.). Miután Gyarmathi bebizonyította a magyar nyelv finnugor voltát, kötelességszerűen állást kellet foglalnia a magyar-török nyelvviszony kérdésében, már csak azért is, mert magyar tudós társai a közvélemény helyeslése mellett a török rokonság tételét szegezték a finnesítő törekvések ellen. Megvizsgálta tehát 8*
