Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107

116 ZSIRAI MIKLÓS Oyarmathi a török njadvek szerkezeti sajátságait, összeállította a török-magyar szó egy ez esek anyagát, s e munka eredményeit mérlegelve, határozottan kimondja a magyar művelődéstörténet szempontjából is végtelenül fontos igazságot, hogy a magyar nyelvben található törökségi elemek nem lehetnek rokonság bizonyítékai, hanem csakis érintkezésen alapuló átvételek: „•Non ergo aliud numerosa in linguam hungaricam assumta vocabula tatarica demonstrare videntur, nisi gentem nostram longo satis tempore in eorum vicinitate vixisse, at que per conti­nuum cum iis commercium inevitabili necessitate voces ah iis tataricas mutuasse, aut illis nostras hungaricas communicavisse. At idem obinet de multis Slavicae originis populis, uti sunt: Russi, Slavi, Slaviani, Slavonii. Serbi, Poloni, Bohemi, Moravi, imo et ipsi Valaclii, Germanique, a quihus plura vocabula nui­­tuata, hodie civitate hungarica donavinms. Quis tarnen ideo has nationes, una ex stirpe ortas cum hungarica asseveraret?" {232. 1.). Gyarmathi csak előkészületnek, kíséretnek (tentamen ali­­quod imperfectum) tekintette munkáját, mert lépten-nvomon látnia kellett a finnugor nyelvek nagy többségére vonatkozó for­­rásoik szűkösségét. Panaszkodik, mentegetőzik is e miatt. Egy­felől nagy finn kortársától, Forth Alitól kért és várt segítséget, másfelől érezte, hogy az orosz birodalom területén élő kis rokon népek nyelvét a helyszínen kellene tanulmányozni. Úgylátszik, neki magának is meg-megvillant az.agyában az a gondolat, hogy vállalkozik erre a tanulmányút-ra, s ezért Schhözkr tanácsára az orosz cárnak ajánlotta munkáját. Sajnos, a tervből ezúttal sem lelt semmi, sőt Gyarmathi elkerülvén Schlözerék ösztökélő környe­zetéből, nem folytatta a nyelvrokonság kérdésének tanulmányo­zását: 1800—1810-ig a zilahi ref. kollégiumban tanárkodotl, majd különféle apróbb kellemetlenségek miatt lemondott és csendes visszavonultságban élt. Egyetlen számottevőbb nyelv­tudományi munkát írt az Affinitás után, az 1816-ban Bécsbcn megjelent Vocabulnriumot, az elsTí magyar etimológiai szótár­­kísérletet. Gyarmathi úl'lürő érdemeit és jelentőségét főképpen a kül­földi szakkörök ismer lék, ismerik el: míg más magyar nevel csak elvétve falábúik az egyetemes nyelvtudomány történeiét ismer­tető munkákban, Gyarma-thiô egyikből sem szokott hiányozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom