Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107
116 ZSIRAI MIKLÓS Oyarmathi a török njadvek szerkezeti sajátságait, összeállította a török-magyar szó egy ez esek anyagát, s e munka eredményeit mérlegelve, határozottan kimondja a magyar művelődéstörténet szempontjából is végtelenül fontos igazságot, hogy a magyar nyelvben található törökségi elemek nem lehetnek rokonság bizonyítékai, hanem csakis érintkezésen alapuló átvételek: „•Non ergo aliud numerosa in linguam hungaricam assumta vocabula tatarica demonstrare videntur, nisi gentem nostram longo satis tempore in eorum vicinitate vixisse, at que per continuum cum iis commercium inevitabili necessitate voces ah iis tataricas mutuasse, aut illis nostras hungaricas communicavisse. At idem obinet de multis Slavicae originis populis, uti sunt: Russi, Slavi, Slaviani, Slavonii. Serbi, Poloni, Bohemi, Moravi, imo et ipsi Valaclii, Germanique, a quihus plura vocabula nuituata, hodie civitate hungarica donavinms. Quis tarnen ideo has nationes, una ex stirpe ortas cum hungarica asseveraret?" {232. 1.). Gyarmathi csak előkészületnek, kíséretnek (tentamen aliquod imperfectum) tekintette munkáját, mert lépten-nvomon látnia kellett a finnugor nyelvek nagy többségére vonatkozó forrásoik szűkösségét. Panaszkodik, mentegetőzik is e miatt. Egyfelől nagy finn kortársától, Forth Alitól kért és várt segítséget, másfelől érezte, hogy az orosz birodalom területén élő kis rokon népek nyelvét a helyszínen kellene tanulmányozni. Úgylátszik, neki magának is meg-megvillant az.agyában az a gondolat, hogy vállalkozik erre a tanulmányút-ra, s ezért Schhözkr tanácsára az orosz cárnak ajánlotta munkáját. Sajnos, a tervből ezúttal sem lelt semmi, sőt Gyarmathi elkerülvén Schlözerék ösztökélő környezetéből, nem folytatta a nyelvrokonság kérdésének tanulmányozását: 1800—1810-ig a zilahi ref. kollégiumban tanárkodotl, majd különféle apróbb kellemetlenségek miatt lemondott és csendes visszavonultságban élt. Egyetlen számottevőbb nyelvtudományi munkát írt az Affinitás után, az 1816-ban Bécsbcn megjelent Vocabulnriumot, az elsTí magyar etimológiai szótárkísérletet. Gyarmathi úl'lürő érdemeit és jelentőségét főképpen a külföldi szakkörök ismer lék, ismerik el: míg más magyar nevel csak elvétve falábúik az egyetemes nyelvtudomány történeiét ismertető munkákban, Gyarma-thiô egyikből sem szokott hiányozni.
