Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107
114 ZSIRAI MIKLÓS letére PallasíóI szerkesztett Vocabularia tinguarum totius orbis comparativa magyar, illetőleg finnugor szempontból érdekes, adatait állítja össze, s azután terjedelmes kimutatásokat közöl a magyar nyelv szláv elemeiről. A mű egyes példányaihoz utólag egy harmadik függeléket is csatoltak, amely ScHLözERnek Gyar- MATHihoz intézett1 levelét és a munkára vonatkozó tanácsait tartalmazza. Már a cím is elárulja az Affinitás jellegzetes irányát és tudományos jelentőségéi: 1. Gyarmathi ia nyelvrokonság kérdésében a nyelvtani egyezéseknek tulajdonít döntő súlyt: affinitás g r a m m a t i c e demonstrata ; 2. bizonyítása az egész nvelvcsoportr a, a finnugorság minden tagjára: linguae f e n n i c a c o r i g i n i s kiterjed. Az alaktani egyezések fontosságának felismerésében, hangsúlyozásában és gyakorlati ' értékesítésében Sajnovics ismeretes nyomdokain halad. Számottevőbb elméleti elmélyülést, módszerbeli tökéletesbiilést e téren nem igen mutat fel, sőt az összehasonlító vizsgálatoknak az alaktan újabb területeire való kiterjesztését is csak hellyel-közzel kísérli meg. A nyelvrokonságnak alaktani elemekkel való bizonyítása terén Gyarmathi annyiban jelent mégis fejlődést, azzal szerzett igen nagy érdemeket, hogy SAJNovicsnak a lappra—magyarra szorítkozó kezdeményezését tágabb körre terjeszti ki, hogy a SAJNovicstól átvett egyezés-kategóriák kereteit gazdagabb lapp, illetőleg egyéb finnugor nyelvi példákkal tölti ki. Szép számban vannak azért eredeti észrevételei is, de ezeket nem szokta kellően kifejteni, mintha tartott volna az úttörőre háruló felelősség súlyától. A finnugor nyelvek rokon voltának bizonyításában Gyarmathi .sem mellőzi a szóegyezések tanúságait, bár a rangsorban utolsónak helyezi őket: „Similitudo vocabulorum multorum, quod cpűdem momentum mihi semper ultimum in islius modi disquisitionibiis esse solet“ (XI1 T. 1.). Lapp-magyar egyeztetései számra nézve sokszorosan felülmúlják S.AJNOvicséit; az észt-magyar rész is meglepően terjedelmes, a többi rokon nyelvvel való egybevetések csoportja azonban — ha a számnevek sorozatát man számítjuk — a rendelkezésre álló forrásmüvek elégtelensége következtében egészen elenyésző. A szóegyezletések közt rengeteg a valószínűtlen, sőt a njűlvánvalóan hibás példa. Igen sok esetben a jelentés azonossága vagy közelsége'
