Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

AZ IKES RAGOZÁS -IK RAGJÁNAK EREDETE 6 'a kenyér törték', de van abban a jelentésben: 'a kenyér törék\ A 'panis frangeretur': 'a kenyér törnék' — ez is eredetileg azt jelentette, hogy 'a kenyeret törnék', szó szerint: 'panem frangerent'. A 'törjék a kenyér' eredeti jelentése 'törjék a kenyeret' volt, 'frangant panem', és csak a későbbi jelentése a 'frangatur panis'. A 'mikor a kenyér törendik . . .' eredeti szó szerinti jelentése: 'cum panem frangent.. .', nem pedig az ismert 'cum panis frangetur Látjuk, hogy az ikes igének ikes alakjai (törik: 'frangitur*, törék: 'frangebatur', törnék: 'frangeretur', törjék: 'frangatur', törendik: 'frangetur') az illető ige illető idő- és módbeli többes harmadik személyű, tárgyas ragozású alakjaival azonosak (törik: 'frangunt', törék: 'frangebant', törnék: 'frangerent', törjék: 'frangant', törendik: 'frangent'), ezek az alakok pedig azok, melyek mind általános alanyra mutathatnak, olyan mondatok állítmányai lehetnek, melyekben az állítmánybeli cselekvés cselekvője nincsen jelezve. Az állítmánybeli cselekvés cselekvőjét nem jelzi a reflexív ige sem, ezért tehát a fölsorolt cselekvő tárgyas igealakok (törik, törék, törnék, törjék, törendik) a teljes alaki egyezésen kívül a mondattani érték egyezése miatt is, tehát morphologiai és semantikai alapon is, valóban azonosaknak bizonyulnak a megfelelő reflexív igealakokkal: törik, törék, törnék, törjék, törendik 'frangitur, frangebatur, frangeretur, frangatur, frangetur'. (SIMONYI észlelte azt is, hogy „néha valósággal szenvedő értéke van az ikes ragozásnak". Az ikes ragozás tört. 9.) Meg kell itt valamit jegyeznünk az alaki egyezésről. A magyar köznyelvben úgy beszélünk, hogy 'hallják a hírt', de vannak olyan vidékek, ahol 'hallik a hírt', 'látik a látnivalót', 'mondik a mondanivalót'. És a hallják meg hallik 'audiunt' közül a hangzóilleszkedés nélküli hallik 'audiunt' az eredetibb. Hallik (illetőleg ennek valamely még eredetibb alakja) volt a többes harmadik személyű igealak akkor, amikor még minden esetben ragtalan volt a tárgy; tehát azt, hogy 'audiunt rumorem', nem úgy mondták, hogy: 'hallják a hír', hanem úgy, hogy: 'hallik {plur. 3. p.) a hír (acc.)' — ebből lett az 'auditur rumor' jelentésű, ma élő 'hallik a hír'. Az 'ők hallak' eredetibb alakja hangzóilleszkedés nélkül volt: 'ők * hallék' — ezért van ma: ,hallék a hír': 'audiebatur rumor'. Hallanák eredetibb alakja * hallanék 'audirent' volt, ezért 'hallanék a hír': 'audiretur rumor'.