Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

6 MÉSZÖLY GEDEON Igeragozásbeli suffixumok -é- =- -á- irányú hangrendi illeszkedésére nemcsak nyelvjárásokból vannak példáink, hanem a régi nyelvből is: 'haraguvék' a Jókai-Kódexben haraguvák (írva: haraguuak) 54; 'méghaíalmazék', 'változtatok': meghatalmazok (hatalmazak) 63, változtaták (valtoztatak) 53; 'hívattaték': hiutaták (hyutatak) 60; 'nyugonnék': nyugonnák (nywgonnak) 3„ 'lakoznék': lakoznák (lakoznak) 66, 'kínzatnák': kínzatnák (kynzatnak) 60. XVI. századi levélben is már volnák a 'volnék'; wolnak LT. I. 3. Ez a tény, hogy a Jókai-Kódexben a 'mutabatur': változtaták, a 'cruciaretur' pedig kínzatnák, ez is bizonyítja azt, hogy a passiv, illetőleg reflexív változtaték, hallék és kínzatnéky hallanék eredeti jelentése az volt, ami a mai változtaták, hallak és kínzatnák, hallanák jelentése. Hiszen, ha nyelvtörténeti okokból azt következtetem, hogy a mai 3. személyű hallék és változtaték (audiebatur, mutabatur) eredeti jelentése 'haliák' és. változtaták' volt, utána pedig látom, hogy XV. századi nyelvjárásban a mai 3. személyű hallék és változtaték (audiebatur, mutabatur) alakja is hallak és változtaták: akkor megnyughatom következtetésem helyességében. Megjegyzem, hogy XVI. századi nyelvjárásban a tárgyas ragozású fogak (coeperunt), elindíták (promovebant), rontaták (rumpebant) igealakoknak megvolt illeszkedés nélkül való hangalakjuk: (ők) fogék, (ők) elindíték, (őkj rontaték (factivusi!) (1. RMKT. VI, 134, 141). Ezek az adatok is világosan mutatják, hogy az (ők) hallak (sudiebant) eredetibb alakja (ők) hallék volt, tehát okkal azonosítom az 'audiebatur' hallék-ot az 'audiebant' hallék- =~ hallák-ked. Az efféle -ék végzetű reflexív ill. passiv és -ák végzetű activ igei állítmányok értelmi rokonságát szemlélteti az ÉrsK.-nek (363) következő mondata: „És mégoldoztaték avagy mégoldoztaták (meg oldoztateek awagy meg oldoztatak) az gyermekét ezbőL hogy ő oly pohárból itt volna, kiben pénz volt". Amint van 'frangunt (id)' és 'frangitur' jelentésű törik, úgy van a régi nyelvben az 'operiunt (id)' jelentésű fedezik-en kívül 'operitur' jelentésű is (KeszthK. 305), van 'pollunt (id)' és 'polluitur' jelentésű fertőzik (DebrK. 29), 'cingunt (id)' és 'cingitur' jelentésű övezik (PeerK. 3), 'annuntiant (id)' és 'annuntiatur', 'praedicatur' jelentésű hirdetik (WeszprK. 13), 'incipiunt (id)'és 'incipitur'jelentésű kezdik (Kalend. Debr. 1619. jún. II.), 'implent(id)' (NádK. 261) és 'impletur' (ÉrsK. 207) jelentésű telik, 'finiunt(id)'