Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Györke József: Volt-e a magyarban -y-, ü- praeteritum-képző? 54

58 GYÖRKÉ JÓZSEF rendesen téves következtetéseket vonna, a „ nincs "-nek megfelelő nulla-fokon álló elemeket ép úgy kezeli, mint az anyagilag adottakat, de természetesen csak rendszeren belül, akkor, ha megfelelő ellentét kínálkozik. Ha az időt csak külön időjellel lehetne kifejezni, akkor a magyarban ma sem lehetne beszélni, mondjuk, jelen időről, mert nincs anyagi jele. A tud alakot azonban épen az teszi jelenidejűvé> hogy szemben áll vele a tudott sajátos multjegyével, tehát a nulla-fokon álló időjellel, vagy, ha úgy tetszik, az időjel hiányával ép úgy ki tudjuk fejezni az időt, mint más nyelv esetleg pozitív eszközeivel" (vö- LAZICZIUS, A finnugor idők kialakulásának kérdéséhez: MNy. XXIX, 19).1)

Ha tehát a tud azért jelen, mert szemben áll vele a „tta

multjeles

tudott alak, akkor a leün, *teün stb. alakok viszont azért tarthatók jeltelen multidőnek, mert kivétel nélkül szemben áll velük az „sza

jelenidő-jellel ellátott

lesz, tesz stb. Hogy a levn, *tevn stb. alakok -ü- eleme etimológiailag csakugyan a tőhöz is tartozhat, azt a rokonnyelvi alakok mindenben támogatják; vö- : magyar teü-n ~ finn teke- ^ mordv.E. feje-, M. tijd- ~ lappN. Dáoká- stb. | magyar veü-n ~ vogulAK. ftaj-on „nimm" ~ osztj.Kond. tvdi-dm „ichnahm". Az összehasonlító hangtant tárgyaló kézikönyvek bőséges példával igazolják, hogy az első szótag határán szereplő finn és lappN. -&-nak, a mordvin -j-nek, a vogul és osztják -i-nek a magyarban -u-, -ü- az egyik szabályos megfelelője (vö. SZINNYEÍ, Sprw2

. 30—1, NyH.

7

35—6; PAABONEN, Beitráge 54—9 stb.). Az elvi elgondolást ezzel elő is adtuk röviden, fíátra van azonban még a történeti megvilágítás, mely hivatva van az egész kérdést a maga teljességében elénk állítani. Előrebocsájtom, ebben sem lesz hiány. E sajátságos praeteritumképzés ugyanis nem egyedül álló az uráli nyelvekben. Pontos megfelelője még ma is él a déli-osztják nyelvjárásokban. SETÁLA a déli-osztják praeteritumi alakokkal kapcsolatban még kénytelen volt megjegyezni — részben talán a hiányos anyag miatt is —, hogy „Dieses Práteritum ist unklar, sowohl hinsicht-x) Az ellentét és a „zéró phonique" elvével és alkalmazásával kapcsolatban vö. még SAUSSURE, Cours de linguistique générale2

123—4, 163; Travaux du cercle linguistique de Prague IV, 321; V2, 49, 81 stb.