Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Györke József: Volt-e a magyarban -y-, ü- praeteritum-képző? 54

VOLT-E A MAGYARBAN U-, -Ü- PRAETERITUM-KÉPZÖ ? 59 lich der Bildung als der Anwendung ..." (TuM. 108). Miért? A feleletet megadta már CASTRÉN : „ Für das Práteritum giebt es im Ostjakischen keinen besondern Charakter, sondern die Personalaffixe werden unmittelbar an den Verbalstamm gefügt" (vö. CASTRÉN, Versuch einer ostjakischen Sprachlehre nebst kurzem Wörterverzeichniss 51). A jeltelen praeteritummal szemben a praesensben, ugyanúgy mint a magyarban, gyakorító képzős alakokat találunk. „Zur Bildung des Prásens" — írja PATKANOW—FUCHS — „wird im Ostjakischen bekannterweise das Frequentativsuffix -t (welches mit -d- wechselt . . .) an den Stamm angehángl" Cvö. PATKANOW— FUCHS, Laut- und Formenlehre der süd-ostjakischen Dialekte 176), például: pan- „legén" praeteritum egyesszám 1. panem „ieh legte", 2. panen, 3. panet, kettősszám 1. panemen, 2. paneden, 3. paneden, többesszám 1. paneu, 2. paneden, 3. panet; míg ugyanebből H praesens egyesszám 1. pandem „ich lege", 2. panden, 3. pandet, kettősszám 1. pandemen, 2. pandeden, 3. pandeden, többesszám 1, pandeu, 2. pandeden, 3. pandet (vö. CASTRÉN i. m. 58^9; PATKANOW—FUCHS i. m. 177—86). Ugyanígy ragozódnak v-tövű igéink déli-osztják megfelelői is, sőt azokban a paradigmákban, melyekben tőváltakozás is van (erről rövidesen egy más alkalommal), a praeteritumban a mássalhangzós, a praesensben pedig a csonka, vagyis a magánhangzós tő szerepel, azaz mindenben a magyar leü-n, veü-n ~ lesz, vesz váltakozás pontos megfelelője bontakozik ki előttünk: Kond. tewdm, Jug. Liwgm „ich ass" ~ Kond. tetem, Jug. L«/9m „ich esse"; Kond. wdidm, Jug. wdiwm „ich nahm" ~ Kond. wdfom, Jug. wdlhm „ich nehme" stb, (PAAS.—DONNBR, Wörterb.). Hogy a magyar és déli-osztjá/c leün y lesz és tewdm ~ tetőm alakpárok szerkesztésmódja azonos, abban a fentiek után bajos kételkedni. Pedig ezzel még nem is tártunk napfényre mindent. A magyaron és a déli-osztjakon kívül ugyanis még a szamojédban is előkerül a jeltelen múlt, s a jeltelen múlttal szemben a jelenidőben ott is csak frequentatívképzős alak járja. Már t. i. az olyan esetekben, amikor kiegészülés folytán egyes mom. igék paradigmájának nemcsak fél- és régmúlt, hanem jelen alakja is támad. CASTRÉN a szamojéd igeidők bonyolult rendszeréről szólva a többi között a következőket írja: „Es geschieht zwar auch in andcren Sprachen, dass die Natúr der Handlung eirien Einfluss auf die Zeiten des Verbums ausübt, in Folge wovon z. B. im