Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)
Tanulmányok - Laziczius Gyula: Átmeneti szókategóriák 14
22 LAZICZIUS GYULA lási folyamat kapcsolta össze, melynek tartama alatt minden -heitet tartalmazó szó az átmeneti kategóriát képviselte, vagyis még nem volt képzett szó, de már összetétel sem. A kései kfn.-ben vagy a korai úfn.-ben bizonyosan meg is lehet találni ezt az átmenetet. Egy olyasféle nyelvállapotot, aminőt a pl. a mordvinból ismerünk, ahol a M. si, E. ci 'dies, sol' szó önállóan is előfordul, meg az ilyenekben is, mint M. par-§i 'jószág, vagyon', E. paro-ci 'jószág, jólét' (vö. pára, paro 'jó'), M. sumbra-si, E. Sumbra-ci 'egészség' (vö. Sumbra 'egészséges'). Ez utóbbiakban a si, ci — mint BUDENZ Nyr. I, 345—9 mondja — „már valóságos képzőszóvá kezd válni".1) Éppen ez a „kezd válni" az, ami minket most érdekel. Ez jelenti azt az összekötő változási folyamatot, mely minden átmeneti kategóriánknak, ennek is az alapja. Persze ezt a változási folyamatot könnyebb elképzelni, mint tetten érni. Könnyebb feltételezni, mint megmutatni. Hisz aránylag kevés képzőnknek ismerjük önálló előzményét, és még az ú. n. fiatalabb képzőinknél is inkább már csak a befejező mozzanatait látjuk annak a történésnek, melynek egésze érdekelne bennünket igazán. A magyar -ság, -ség képző pl. már rég gyanús ebből a szem -pontból, de önálló előzője még sem a magyar adatokból, sem a fgr. nyelvekből nem került elő. BUDENZ i. h. ugyan megpróbálta az említett mordvin „képzőszókkal" és a f. sáa 'tempestas, tempus'-szal egyeztetni, de e kísérlet — épp úgy, mint G-oMBocz-é is (ÖM. I, 153—6) — különféle nehézségek miatt nem volt meggyőző. A -ság, ség-röl lényegileg ma sem tudunk többet, mint hogy régi nyelvemlékeinkben néha még illeszkedés nélkül, sőt külön írva szerepel (Beszt. Szj.: ag sig, aleth sig, Serm. Dom.: alkolmas seg, BécsiK.: kazda(fsé(jo} AporK.: irgalmassegő; de HB.: uimadsag, birsagnop). A külön-írás természetesen nem sokat jelent, az illeszkedés hiánya — mint a viszonylagos önállóság jele — már többet, de ennek alapján is legfeljebb annyit mondhatunk, hogy — ha e képzőnk valóban önálló szóból lett — a magyar írásbeli*) Az átmeneti kategória meg nem különböztetése érdekes ellentmondásba kergeti GoMBOcz-ot, aki a hasonló szerepű vog. sup 'darab, rész' szót tárgyalva azt írja, hogy ez már jórészt kicsinyítő képző értékével bír az ilyen összetételekben: sqs-sup 'órácska' (sas 'óra'), mant-sup 'lapátocska' (mant 'lapát'). Nyr. XXVII, 341.
