Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

MEDVEKULTüSZ EURÁZIÁBAN 7 a tény, hogy a medvét női istenségekhez köti a görög vallás, úgy mint számtalan más esetben is női lénynek fogja fel ezt a vad­állatot az euráziai népek vallásos képzelete. A medvekultusznak a matriarchátussal való összefüggése nem kerülte el az etnológiai kutatás figyelmét sem. GAHB és KOPPERB, akik legutóbb foglalkoztak e problémával, kiemelték már azt a lényeges ellentétet is, amely a medvetisztelet társadalmi hátterét az ú. n. totemisztikus társadalmi tagozás patriarchális rendjétől elválasztja: míg a totemisztikus szervezetek körében az egyes ál­latok kultusza a törzsek egyes részeinek sajátos kötelezettsége, addig a medvekultusz minden ilyen korlátozás nélkül lép fel; ez egyetemleges jellegű, az egész népet átfogó vallásos jelenség. Lé­nyeges megállapítása KoppERsnek még, hogy a medvetisztelet nem olyfajta tünemény, amely bizonyos adottságok között akármikor és akárhol is magától létrejöhet, hanem éppen ellenkezőleg: egé­szen sajátos művelődéstörténeti képződmény, amelynek gyökerei az ős-kőkor eszmevilágából sarjadzottak. Azt azonban elfelejtette az etnológia, hogy a néprajzi megfigyelések mellett alapvető fon­tosságú adatokat tartalmaz e kérdésre nézve a klasszikus iroda­lom s az ókori emlékanyag is. Ennek figyelembevétele nélkül hely­telen képet nyerünk ezen kultusz egykori elterjedéséről is. Az arktikus és szubarktikus zóna bizonyos területein (az eszkimók kivételével), Észak-Európán, Észak-Ázsián és Észak-Amerikán kívül az indogermánoknál is megtaláljuk azokat a vonásokat, amelyek DYRENKOVA, HALLOWELL S a már említett két etnológus sze­rint a medvekultuszt jellemzik. Még a görögöknél sem halványult el teljesen az a származási hagyomány, amely egy nép eredetét medveősre (nősténymedvére) vezeti vissza: Árkádia, amely már neve szerint is ,,m edveorszá g", még a klasszikus korban is őrizte ezt a hagyományt. Az arkadiai harcosok sisak helyett nyi­tott-torkú medvefejet öltöttek a harcban magukra, ily módon domborítva ki származásuk jegyét, amiként ezt a kezdetleges műveltségi fokon álló népek gyakran megteszik; a római signife­rek hasonló fejviselete is ilyesféle eredetű lehet. De egyébként is megegyezik a görögök felfogása a medvéről az északázsiai népe­kével. Ezek többek közt úgy szokták megokolni a medvétől való leszármazásukat, hogy a medve csak állatruhát öltött ember, s ha lenyúzzák, egészen asszonyéhoz hasonlít a teste, — aminthogy különben is emberi szokásai vannak. E sajátos képzetek nem hiá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom