Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

8 ALFÖLDI ANDRÁS nyoznak a görögöknél és a rómaiaknál sem. És a görög vallásban is megmaradt a „vadállatok úrnője", Artemis, akinek nevében (K. GLASER fejtegetései szerint) ugyanaz a gyök van meg, mint a medve aptoc nevében. A brauroni Artemis-kultusz ünnepén „medvékké" (aprót) avatták évente az attikai szűzeket, akik ennek megfelelőleg sárgásbarna (medveszínű) ruhát öltöttek ilyenkor. Újabban Kyreneben előkerült egy feliratos adat, amely bizonyítja, hogy itt is megvolt ez a medve-avatás az Artemis-kultuszban. Artemisnek megfelelő más mitológiai alakok, mint Kallisto, ugyancsak medvetermészetűek, és nem ok nélkül szokták feltételezni, hogy medvealakú patronája volt a vadászoknak s vadállatoknak eredetileg a m a g n a deum mater, m a t e r q u e ferarum, et nostri genetrix... corporis un a, — amint Kybele-t nevezi Lucretius. így tehát minden kétséget kizáróan a medve-úrnő istenalakjából alakult át ez az istennő-típus. Sőt még a medveengesztelő-áldozatok is megvoltak a görögöknél: egy antik forrásnak még tudomása van róla, hogy a medve, mely az emberek közé jött s amelynek elejtése annyira feldühítette Artemist, nem más, mint az istennő maga. így tehát a hellén medvekultusz is az északázsiai—északamerikai medvekultusz körébe kapcsolódik bele. Ehhez van még egy döntő érvünk. Mint az uráli népek s egynémely északamerikai indián törzs, a görögök és rómaiak is „medve" -nek nevezik a c a e 1 e s t i ,s u r s a csillagképét. Eurázia északi szegélyén, szóval azon a területen, ahová az egykor annyira elterjedt medvetisztelet visszaszorult, gyakran a legfőbb istenség az állatok úrnője, a medve. Ugyanezt a felfogást az északi thrákoknál is tudjuk igazolni. Porphyrios forrása szerint ugyanis "medvebőr-isten"-nek nevezték a geták főistenét, Zalmoxist Azt, hogy az e névben foglalt CaXjxó? szó tényleg állatbőrt jelent, iráni analógiával (calm) igazolta TOMASCHEK. Még lényegesebb, hogy az euráziai medvekultuszban tényleg az állat lehúzott bőre játszotta a legfőbb szerepet. A medve bundájáról az a hit, hogy csak "öltözete" az istenségnek, illetőleg az emberiség állatruhájú őseinek. A fákra vagy karókra akasztott medvebőrök előtt folynak le az ünnepélyes ritusok és játékok; térdre rogyva imádkoznak a medvebőr színe előtt, és az egész erdősteppe-övben el volt terjedve a medvebőrre való esküvés. A kezdetleges ember nem tudja megérteni a halált, nem tudja elválasz-