Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A magyar betűrendről 458

A MAGYAR BETŰRENDRŐL 463 A kötőjellel kapcsolt betűk a betűrendben összetartoznak; ezt már a betűrendi szakasz fején álló: A, Á . . E, É is mutatja (1. Hely. Szabályok; Kelemen, Magyar-Német; Yolland, Magyar-Angol szótára stb.), A szakaszon belül a sorrend az, hogy az ékezetes (hosszú) betű mindig — akár mint első, akár mint második vagy harmadik betű — követi az ékezetlen vagy pontos (rövid) betűt. Pl. ablak, ábra, Ábrahám, abrak . . . ad, ád, adag, adalék, Ádám, adás, adat. . , arany, arány, aranyos, arányos, aranyoz, aranyoz stb. Ez a sorrend nem hogy megnehezítené, vagy éppen összezavarná a betűsort, hanem nagyon is megkönnyíti és meggyorsítja a szavak megtalálását. Nem egészen idetartozó érv, de némelyeket talán megnyugtat, hogy a rövid és hosszú (hangszínben és képzésmódban némileg eltérő, de rokon) hangzók egy sorozatba való foglalása nem tépi szét sok szócsalád összetartozó tagjait, pl. él-élet-eleven; ér-eres-erezet; fa-fás; fél-feles-felez; nyár-nyarai; vér-veres-véres stb. Midőn remélhetőleg már nincs messze az idő, hogy a Szótári Bizottság szekrényeiben összegyűlt milliónyi szóanyag rendezésére is lehet gondolni, nem tartottam fölöslegesnek elvileg hozzászólni ehhez a nagyon egyszerűnek látszó, de végtelen fontos dologhoz; mert alig van nehezebb valami, mint az á-bé-cé. Csak az tudja igazán, aki tapasztalta, mikor sok ezer adat rendbeszedésére • került a sor. TOLNAI VILMOS.