Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Techert József: Az idegen szavak Csokonai nyelvében 439

TECHERT JÓZSEF I AZ IDEGEN SZAVAK CSOKONAI NYELVÉBEN 439 Az idegen szavak Csokonai nyelvében. A nyelvújításról, művelődéstörténetünk e fontos és érdekes mozgalmáról TOLNAI VILMOS hasznos és áttekinthető összefoglalása óta (A nyelvújítás, Bp., 1929.) kevés szó esett a tudományos irodalomban. A harc lényeges mozzanatai tisztán állanak előttünk; az pedig nem túlságosan fontos sem az irodalomtörténet, sem a nyelvtudomány szempontjából, hogy egy-egy nyelvújítási szavunk nem keletkezett-e néhány évvel előbb, mint az eddig ismert adatok nyomán gondoltuk. Mégis van a stílusfejlődésnek egy-két részletkérdése, mely a nyelvészt is, irodalomtörténészt is joggal érdekelheti, s melyre csak a nyelvújítás mozgalmának egységes szemlélete alapján kaphatunk feleletet. Nézetem szerint csakis így, a szerves fejlődés menetébe állítva vizsgálhatjuk, hogy milyen álláspontot képvisel a nyelvújítás korának legtehetségesebb, legszínesebb költője, Csokonai Vitéz Mihály, az új szellemi áramlatokkal szükségszerűen nagy tömegben feltűnő idegen szavakkal szemben. Csokonait a nyelvújítással kapcsolatban sok vád, sok támadás érte. Kazinczy és — bizonyára az ő hatására — Kölcsey népi szavai miatt a Debreceni grammatika szűk látókörű orthológus köréhez számítja. A debreceniek új szavai miatt neológus számba veszik, idegenkednek tőle, s inkább csak halála után kezdik védelmükbe venni Kazinczy támadásaival szemben. Ma már nem kétséges, hogy elvben is, gyakorlatban is a józan újítók közé tartozott, aminthogy ő is ezek közé számította magát. (Lásd TOLNAI, i. m. 96—9; GESZTEBI GYULA, Csokonai és a nyelvújítás, Bp., 1910, 3 kk„ stb.) A történelmi távlat új megvilágításba helyezte ezeket a kérdéseket. Kora személyeskedő harcainak értékmérő szempontjai részben idejüket múlták, részben új jelentőséget kaptak. Csokonai költői nyelvében ma már csak azt keressük, hogy saját korának irodalmához viszonyítva mi benne az újszerűen művészi, s ezt egyaránt megbecsüljük benne, akár a népnyelv, akár a nyelvújítás kincsesházából vette. Érdekes azonban, hogy ma