Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Göbl László: A magyar szótárirodalom hatása az oláhra. I. 68

A MAGYAR SZÓTÁRIRODALOM HATÁSA AZ OLÁHRA 77 esetben túl mereven simul a megfelelő magyar értelmezéshez, fogalmazása mégis tudatos, következetes és általában véve értelmes, világos. Éppen ezért érdekes volna stílustörténetileg beható vizsgálat tárgyává tenni CORBKA szótárát. E dolgozat szerény keretei között azonban lemondván a nyelv- és stílustörténeti szempontból végzendő tárgyalásról, magának a fordítás milyenségének vizsgálatára szorítkozom. Mint már a fentebb bemutatott párhuzamos szövegrészletekből is kitűnt, CORBEA nagyon híven követi eredetijét. Rendszerint arra is vigyáz, hogy a magyar értelmezésben levő szinonimákat ugyanolyan számú oláh kifejezéssel adja vissza. Figyelme arra is kiterjed, hogy a fordításból származó esetleges félreértéseket gondosan eloszlassa. így például, mikor a Carpophyllon szót fordítja <p*iiio|Y| iuii\nsusb'u«[n] (Borostyán neme MA. 1611), hozzáteszi Hemnön»[M] (88.I.)

1) Nem lehet eltagadni azonban, hogy CORBEA szövegezése, minden viszonylagos világossága mellett is erősen fordításnak érződik. Sokszor oly kínosan vergődik a magyar mondatszerkezet béklyóiban, hogy oláh értelmezése magyar eredetijének ismerete nélkül alig lenne érthető, pl. Admissivae aves: &H[H] "^"P* nacipnaroff)] uihpijKuiipe ixsi;anii.ma)iipc nacRpn. (7. 1. ~ „Madárszólásból jSvendolot fegitS madaráé." MA. 21. 1.). Epiphonema, g. n. a B(DP<ÖBI'MT«ÍI»M SÖK(>« KH cmphrKpi! liáéfti, ca[a] ctfflHNpu. (200.1. <» „Megbeszéllett dolognac fól-Háltafsal való dicséreti vagy fzidáfa." MA. 302. 1.). Egyik állandó vétsége az oláh nyelv szelleme ellen a magyar igekötők lefordítása igék elé tett határozók segítségével.2)

Effabilisnála ,,&$af>i cnHinwfc]" (189. 1., ~ kimondható MA. 287. 1.); ebuccino ÍV$api Ke[c]mc[c]Ka, í\$api ciíifitra (185. 1. ~ kihirdetem, kikiáltom MA. 284. 1.); circumvoluo |[H]npesK»ph p*[c]m(ör(ö2ie[c]Ky (106. 1. ~ Kornyúl hengergetem, forgatom. MA. 164. 1.), azonban itt már őmaga is értelmetlennek találhatta fordítását, mert hozzáteszi: np«Base[c]K8.3

) Nagyritkán mégis találunk ige után tett határozót, pl. excoquo xíepGH a^api (211. 1). Mennyire alárendeli magát a magyar szöveg betűszerinti értelmének, arra jellemző, hogy egy bizonyos magyar szót következetesen mindig ugyanazon oláh szóval tolmácsol, nem vévén figyelembe a mondat értelmi árnyalatait, pl. {be)rekeszteni mindig íncueta vagy íncuiá. x) Oláhul ugyanis

liliac 'orgonát (borostyánt)' és 'denevért* jelent. *) Ez igen gyakori BŐBB szótárában is. *) Talán ö maga írta be kevéssel később még e szót is: ÍBT.A8E[C]K8.