Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53

66 MÉSZÖLY GEDEON ees megh fezöhetök awagh akar mynemö egeeb kemeen halállal megh olyetok Oh enneköm ... Ky vettetyk annyanak myndön hiedelme, annyath fiawal özue el vegetök WinklK. 215—6; 0 naualyas fidooc. Ne akariatoc enneköm engedni Mert eggetlen eg fiamat meg fezittóttétök Annathes megfezihetök, Auag akar minemö halállal megölyetöc... Végetók annat fiaual ózue NádK. 275. 13. Ebben az utóbbi példában azt is olvashatjuk, hogy: 'anyját is megfeszítsétek'; ez pedig a latin ének ilyen sorának felel meg: 'Matrem crucifigite'. E-sort illetőleg tehát a prózai szöveg jobban megegyezik az OMS. forrásául szolgáló latin énekkel, mint maga az OMS. Abban ugyanis ama latin sornak nincsen meg fordítása. íme : Kegug || -gethuk fyomnok \ ne leg || Jcegulm mogomnok stb. azaz: Kegyüggyetük fiomnok, Ne légy kegyülm mogomnok, Ovogy halál kínáal Anyát ézés fiáal Bgyembelú üljétük! Az OMS.-nak utolsó három sora viszont közelebb áll a WinklK. és NádK. prózai szövegéhez, mint a latin énekhez. Megvan a magam ítélete, a ne légy kegyülm' légy alakjáról is. Ez GRAGGER elfogadott magyarázata szerint „föltűnő 3. szem. alak". Valóban, mint a hiszen, vagyon, egykor hisz és *vagy, úgy a higgyen és légyén is *higy, *légy lehetett valamikor. De mikor? Az OMS.-nál régibb HB.-ben ilyen alakok vannak: jorgossun, kegyiggyén, vagyun, tehát a parancsoló mód egyes harmadik személye nincsen már benne az előhangzós -n rag nélkül. Az OMS.-nál nem sokkal fiatalabb Königsbergi Töredékekben szülhessen, maradhassun, léjessén, sőt kétszer is légyén (írva: legén) van. Magában az OMS.-ban is íljén és féljen (illen, felleyn) olvasható. Nyelvtörténeti okból nem szabad tehát a légy alakot harmadik személyünek tartanunk. 'Ne légy kegyelem\ ez éppoly régi kifejezés lehet, mint a Salve mundi fordításában 'te' légy neköm segödelmem, (HORVÁTH CYR : RMKT. I, 160) vagy a NádK.-ben (703) a 'Miserorum pia adiutrix' fordításánál: 'bínösöknek kegyös segédség' (HORVÁTH CYR : RMKT. I, 153). Hogy a többes számú kegyüggyetük után egyszerre egyes számú légy volna a megszólítás, az éppúgy érthető, mint az, hogy a többes számú kegyüggyetük-nek Nato, quaeso, parcite, Matrem crucifigite, Aut in crucis stipite Me simul affligite: Male solus moritur!