Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53

AZ Ó-MAGYAR MARIA-SIRALOM 65 Ó, igoz | Símöonnok Bezzeg szovo | ére! Én érzem e | bú tűrűt, Kit níha é | gíre. Tűled | válnum kell, (2+3) De nüm | valállal, (2+3) Hul így | kínzással, (2 + 3) Fiom, | halállal! (2+3) Azaz: Tőled válnom kell, De nem boldogan, Mikor így kinzatol, Fiam, halálosan. Mária siralmának középkori magyar leírásaiban gyakori az a gondolat, hogy a fiától váló Mária számára a halál boldogság volna, „valál" volna, s a Jézus nélkül való életben maradás nem boldogság, „nüm valál": Semmy edofb ennekóm hogh teghödeth az kereztfan ölelvén megh halyak Semmy nekőm kefervb Mynth halálod vtan való eletöm ... ees Simeonnak tőre een zywemet által verj WinklK. 216; Semmi edofb enneköm, hog tegödet a kereztfan ölelvén meghaliac Semmi neköm keferűb, mint halálod vtan való eletőm NádK. 276; Azeerth imma ergalmazofyam mongyad akar chak azth, hogh halyak meegh the veleed Mert nékem nálad nekywl élnem halaal ees the veled megh halnom eleeth WinklK. 91. 12. E gondolatból folyik a következő: 'owog halai \\ Jcynaal, anyath ezes || fyaal \ egembelu ullyetuk. \\ Egykorú kiejtése: Ovogy halál kínáal Anyát ézes fiáal Egyembelü üljétük! Értelme: 'Avagy halál kínjával (=halálos kínzással) az anyát édes fiával egyetemben öljétek meg!' Ezt mondják középkori prózai szövegek is: , Oh kegetlen Sidook 0 nawalyas fydook ne akariatok || Enneköm Enghedny Meerth een eggetlen egh fyamath meg fezeitőttetók annyath Nyelvtudományi Közlemények XLVIII. 5