Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 7 Társunk az el-vesztett Paraditsomban1

) a' monstrumot

szörnyeteknek nevezi, 's nem érti-é az Olvasó első tekintettel hogy az monstrumot teszen? Még ez-előtt kevéssel esmeretlen volt a' Viszhang, 's ki nem érzi, kogy a' Viszhang nem egyéb az Echó-nál? — 2. hogy bizonyos gyökértől jöjjön. — 3. [a] hogy Magyar hangzású légyen, és [b] a' Nyelvnek analógiájához alkalmaztassék. — 4. hogy az illyenek félénken és igen ritkán hordattassanak elő. Audacia sumpta pudenter! [Hor. Ars poet. 51]. — Ide tartozik már az, hogy az ollyan dolgokat, a' mellyek Magyar nevezeteket szorossan nem kívánnak, meg-szokott nevezetek alatt hagyjuk-meg.* Nevetségeseknek mondja a MuzsiJcodalom, ír ászság, ErJcőltsedelemény-íéle szavakat. De még ezeket is eltűrné, ha tudományos szakmunkában fordulnának elő, „de Románt fordítani, 's a' gyönyörűségre szolgáló dolgokat-is idétlen nevekkel motskolni-el, meg-engedhetetlen vakmerőség." Látnivaló, hogy KAZINCZY mellőzi RÁDAY véleményéből az avult szavak felújítását, az idegen szavak hasonító magyarosítását; elfogadja az analógiát; hozzáteszi az etimológiát: bizonyos gyökértől jöjjenek; ennyi a grammatika követelése. A többi mind az esztétikus, a stiliszta finom föltétele. KAZINCZY ekkor még ortológus BARTZAFALVI vakmerő újításaival szemben, de már határozottan jelentkezik benne a stiliszta-neológus, amilyenné utóbb fejlődött. Irodalom: SIMÁI Ö. : MNy. IX, 27. — VÁCZY J.: Kazinczy és kora I, 229. — SZINNYEI F.: Bacsányi János. 1904. 46, 51, 96, 127, 136. 1. 91. ARANKA GYÖRGY, az „erdélyi magyar nyelv mívelő Társaság fel-állításáról való Rajzolat"-jában (1791) a nyelvművelés több módjáról értekezik. Ne küszöböljük ki a megszokott idegen szavakat; ha új szót alkotunk, magyar szóból származtassuk; de különösen kerüljük a más nyelvekkel való keverést, és az idegen szó jelentéséből kiindulva keressünk és alkossunk új magyar szót. Az erőszakos nyelvújítást nem pártolja, mert „Innen vágynak azok az idétlen és szenvedhetetlen újj szók, mind meg annyi éretlen afrikai csudák." Később a társaság munkáiban2

) még szigorúbb a felfogás. BÖJTHI ANTAL, kit RÉVAI nagyrabecsült, az 1790-ben írt, de csak 1794-ben megjelent művében: „A nemes magyar nyelv írásának és szólásának tudománya", a szóösszetétel s a szóképzés fejezetei*) BAEÓTI SZABÓ D. a Magyar Museuraban. -) A Magyar Nyelvmívelö Társaság munkáinak első darabja. Szeben, 1796.