Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

8 TOLNAI VILMOS ben igen józanul ítél a szócsinálásról; nem rosszalja: „csak hogv Sóval és Borssal essék [= módjával, mint a fűszer], ne úgy, hogy Homályt Setéttel fedezzünk bé, a' nem értett dolgot, még értetlenebbre fordítsuk." Ez időben a pápai főiskolán működő LÁTZAI SZABÓ JÓZSEF is kifakad Oskolai Tanító Könyvének bevezetésében1

)

a ,Szófábrikák' ellen, melyek „holmi sehonnai eredetű koholmányokat" akarnak rátukmálni az emberre. „Szómíveseknek adjuk-ki magunkat, 's azonban semmire sem születtünk kevesebbé, mint a' jó és érthető szófaragásra! hanem arra kényszerítjük a' szegény jó Magyart, hogy új Magyarságot tanuljon !" Neki íőkép a nagyon hosszú, képzett szavak ellen van kifogása, (ez világos célzás BAETZAPALVI Tudományok Magyarul (1792) című könyvére), helyettük inkább az „eredeti" szavakat ajánlja, ezek pedig nem egyebek, mint a „gyökerek"; ha van esetés és esetlen, mérsékes és mérséketlen, idamos és édomtalan, mért ne lehetne „ezeknek eredeti szavaikkal-is élni": eset, mérséJc, idom ? LÁTZAI, akit KAZINCZY később legmegrögzöttebb ortológusnak tartott, mert a Mondolatot terjesztette, az elvonás ajánlásával voltaképpen maga is neológus volt, habár csak egy irányban. Irodalom: SIMÁI Ö.: MNy. XI, 66. — PEHÉNYI JÓZSEF, Aranka társaságának kéziratai: MNy. XIII, 189. — BRAUN MARGIT, Böjthi nyelvtanáról. Bp. 1910. 92. Igen magas szempontból nézi a nyelv ügyét KÁRMÁN JÓZSEF. Nem elszigetelt jelenségnek tekinti, hanem a nemzeti élet, az általános művelődés egyik, a többivel szorosan egybetartozó tényezőjének: „Mindnyájunknak Kívánsága Nemzeti-Nyelvünk'Virágozása ... Ez az a' Palládium, melly fenn-tartja Alkotványunkat... az a' Mód, a' melly Nemzetünket Lételében meg-tartja, az a' Jegy, a' melly meg-ójj, hogy a' többek között-el ne olvadjunk."2

) A folyóirat legjobb eszköz a nyelv tisztítására és terjeszlésére; ez is egyik oka az Uránia megindításának. — Ám a nyelvművelés nem egyetlen eszköz : „Szent, áldott, és jó Dolog a' Nyelven magán dolgozni ... De még ez, nem elég! . . . A' Nyelv nem Tudomány, a' Szó, Beszéd nem Böltsesség . . . Kúltsa a' Tudományoknak, Út, Mód, Eszköz, a' Bőltselkedésre ... A' száraz, velőtlen, és ízetlen Grammaticalis Kegulák nem vernek Gyökeret . . . Mennyi szörnyű, idomatlan *) Győr, 1793. *j Uránia, Bé-vezetés, 1794.