Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62

AZ URÁLI ÉS A 'lÖHÖK NYELVEK OSI KAPCSOLATA 65 Azt látjuk ugyanis, hogy a finnugor nyelvek közül a lappban a zürjénben, a votjákban és az osztjákban nincs magánhangzóilleszkedés, s a magyarban történeti időben fejlődni látjuk e jelenséget. Ezért voltak oly vélemények, melyek szerint a magánhangzóilleszkedés a fgr. nyelveknek nem ősi sajátsága. „ ... igazat kell adnunk SziNNYEinek, a ki valószínűbbnek tartja, hogy a magánhangzóilleszkedés a fgr. alapnyelvben nem volt meg, hanem az egyes nyelvekben külön fejlődött ki", írja pl. GOMBOCZ (Nyelvtud. III, 50). A finnugor magánhangzóilleszkedéssel legutóbb KANNISTO ARTÚR foglalkozott, a vogul magánhangzóilleszkedéssel kapcsolatban. (FUF. XIV.) Kimutatja, hogy bár a magánhangzóilleszkedés a mai vogul nyelvjárásokban nagyon különböző módokon van képviselve, e nyelvjárások a fejlődés egy régebbi fokán sokkal közelebb állottak e tekintetben egymáshoz ; meggyőző fejtegetése szerint abból a körülményből, hogy az osztjákban nincs magánhangzéilleszkedés, nem szabad arra következtetni, hogy az ősugor nyelvben (tehát a magyar, a vogul és az osztják ősében) nem volt magánhangzóilleszkedés ; tovább menve felveti azt a kérdést, hogy mit lehet gondolni e tekintetben a fgr. ősnyelvről s arra az eredményre jut, hogy a magánhangzóilleszkedés inkább ősi sajátsága a fgr. nyelveknek mint nem; idézi SETALÁ véleményét (Tietosanakirja IX, 305), mely a következőképpen hangzik: „Nem látjuk teljes világossággal, hogy vájjon az ú. n. magánhangzóilleszkedés finnugor hangjelenség-e ; tekintettel azonban arra, hogy ez mind a finnben, mind a magyarban (erősen kifejlődve egy vogul nyelvjárásban U) megvan, és hogy a mordvin alakok is magánhangzóilleszkedésesekre mennek vissza, alig lehet kételkedni a magánhangzóilleszkedés finnugor eredetében". Ha mármost tekintetbe vesszük, hogy CASTRÉN szerint a magánhangzóilleszkedés az összes szamojéd nyelvekben megvolt (Gramm. d. sam. Spr. 23-37), s hogy a törökben — bár a történeti időben némileg változott — szintén megvan s a török alapnyelvben is megvolt, akkor nem térhetünk ki az elől a gondolat elől, hogy a magánhangzóilleszkedés az uráli és a török nyelvek közötti ősi kapcsolatra utal. Ez a kapcsolat lehet ősrokonság, de lehet ősi érintkezés is, amely esetben tehát a magánhangzóilleszkedés az egyik nyelvcso-Nyelvtudományi Közlemények XLVH. 5