Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62

G4 NÉMETH GYULA aber noch im weiten felde, weil die morphologischen Übereinstim­mungen, die für ihre Zusammengehörigkeit sprechen sollen, gröss­tenteils recht allgemeiner art und wenig beweiskräftig sind") Mind összefoglaló, mind részletkérdéseket tárgyaló munkáiban határozottan az urál-altaji nyelvek rokonsága mellett foglal állást MUNKÁCSI BERNÁT. (Budenz-Album, 1884: „Az altáji [= urál-altaji] nyelvek számképzése", KSz. XVIII, 124 skk. ; HEINRICH-féle Egye­temes Irodalomtörténet IV. kötetének bevezetése.) GOMBOCZ ZOLTÁN szintén azok közé tartozik, akik a rokonság gondolatát képviselik. (Akad. Értés. 1907, 513 ; Nyelvtudomány Hí, 48 ; ez utóbbiban különösen fontos a török és az uráli deverbalis nomenképzők egyezésének kiemelése.) Az újabb nyilatkozatok közül megemlítem még KoRscHét és PELLioTét. KORSCH (SUS. Aik. XXX 20, 9): „Doch machen die be­ziehungen der türkén — eben der türkén, nicht zugleich der mon­golén und mandschuren — zu den finno-ugriern auch ein beson­deres und zwar ein höchst interessantes gebiet aus". PELLIOT (Jour­nal Asiatique 1925, CCVI, 193—4): „Si on a sagement renoncé, du moins en l'état actuel des études, à parler d'une famille lin­guistique ,ouralo-altaïque' qui comprendrait, à côté des langues finno-ougriennes et samoyèdes, les langues turques, mongoles et tongouses, il n'y a guère à douter de la parenté originelle du turc et du mongol, et les vraisemblances sont pour qu'on leur doive adjoindre les langues tongouses ..." Az uráli és a török nyelvek rokonságának talán legtöbbet emlegetett bizonyítéka a magánhangzóilleszkedés, amelynek a rokon­ság bizonyításánál — különösen régebben — igen nagy fontossá­got tulajdonítottak. Вонтьшакпе1 pl. ezt olvassuk (i. m. XXXIII) : „Das eigentümliche lautsystem ders"ural-altai'schen sprachen, und zwar nicht nur die vokalharmonie, sondern auch der schon oben hervor­gehobene reichtum an vokalen, der, bei der verhältnissmässig gros­sen armut an konsonanten, zur primitiven begriffsbezeichnung durch­aus erforderlich war, ist bis jetzt sozusagen das einzige sichere allgemeine merkmal, das uns berechtigt, alle in rede stehenden sprachen unter einen kollektivnamen zusammenzulassen und die­selben aus einer quelle abzuleiten". Közelebbről nézve a dolgot, a kérdés kissé bonyolódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom