Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1
A NYELVÚJÍTÁS 23 szokásban" nyilatkoznak meg. Az analógia vezessen a szavak helyességének megítélésében; ami ez ellen van, azt akár régi, akár új, ki kell irtani; ha van szükségünk új szóra, akkor az analógia szerint alkossuk elő gyökérből és élő képzőből (u. o. 43.). Legjobb, ha összetétellel segítünk a hiányon, de ennek is megvannak a maga szabályai, amelyeket ő pontosan felsorol. A purizmusnak ellensége, mert elhomályosítja az érthetőséget; sok latin, német, tót jövevényszavunk van, amelyet a nyelvszokás elfogadott ; ezeket irtani, hiba; legtöbbször lehetetlenség is. — Az idegenszerűségeket nem tartja a nyelv nyereségének, a nyelvnek velük való bővítése vétség; mind az Ungarische Sprachlehrehen (1805, 1817, 1823), mind az Analiticab&n (1816—17) gondosan rámutat a magyar és az idegen gondolkodásmód különbségeire. — Ellensége az elavult szavak felújításának; hibáztatja a szokatlan, homályos, kihalt képzőkkel vagy éppen értelmetlen szóvégekkel való szóalkotást.1 ) — De éppen egyik elméleti meggyőződése teszi valóban merész szóújítóvá. Az ADÁMI és KALMÁR óta kísértő elvonás, kikövetkeztetés, mely a Debr. Grammaticában és GYARMATHI Affinitásában (1799, 261) a régiség tudományos bélyegét kapta, VEEBEGHYnél „az eleven, néma vagy holt, és szendergő gyökerek" elme létévé növekszik, kivált ADELUNG hatása alatt; ezek a szendergő gyökerek pedig feltámaszthatók, és poétáink, kiknek szükségük van a mértékes versekben rövid szavakra, szívesen és joggal előkeresik őket, míg ,,a' középüdőbóli zab cultúra ... a' stílus' szépségét a' hosszú szavakban kereste".'2 ) Nyilvánvaló, hogy VERSEGHY nyelvtudományi elméletét ebben esztétikai érvek is támogatták. A költők számára állítja össze a Tiszta Magyarság végén rímszótárát (A' cadentiák Lajstromát), telve régi és saját elvonásaival. E szendergő gyökerek feltámasztásában aztán olyan merészséggel járt el, mely fölülmúlta valamennyi elődjének eljárásátés bátorító példát adott utódainak. Önállóan vagy összetételben megmaradt elvonásai csak számban is tekintélyes csoportot adnak; -ú -ü végű mellóknevekből:cfowi5or(ú), homor(ú),isszony(ú), nyomor(ú), sanyar(-ú), gyönyör(ű); -os, -es végű melléknevekből: egyen(-es), kaland{-os), magány(-os), sáv(-o$),tely(-e8), vörheny(eges); igékből : eskü(\), geny(-ed), karc(-o\), kóbor{-o\), pazarból), sarj(-&d), senyv(-ed), téboly(-og), undör(~odik), w#í/(-akodik), varázs(-o\), viszony(-o\), vizsga(-&\); érdekes a szónok, mely a Szolnok J) Felelet 1818, 47-50 §§, s) Tiszta Magyarság 36, Spracíilelire 12.
