Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 209 — összetétellel és bekebelezéssel: haltapú: apától árva, haltanyú: anyától árva; Jcorgór -* korgó kór = cholera; — szavak hangjainak elváltoztatásával: vám »* vém: tribubutum; nyom =- nyem: lemez; azután hangok helycseréjével, keverésével, fejreállításával, elejének, közepének, végének elhagyásával, úgynevezett szó esigázássa 1. Az egész „rendszeren" érzik, hogy ez a régi SCHUSTER—PÓLYA—KOVÁTS—BuGÁT-féle eljárás teljes kifejlesztése, melyre igen erősen hatott VAJDA PÉTER módszere, de KALMÁR GrYöRGYÖt és BARTZAFALVIÍ, főleg pedig DÍÓSZEGHYÍ vallja ősének. BUGÁT a bevezetést és az első „kútforrást" felolvasta az Akadémia 1857, március 26-i (a kéziratban 23) ülésén. TOLDY BuGÁmak magának azt mondta, hogy „elmefuttatásnak megjárja", aztán fölszólalt és úgy nyilatkozott: „miszerint kötelességének tartja ez előadásra megjegyezni, hogy az abban ajánlott szóalkotási források a magyar nyelv törvényeivel merőben ellenkezvén, el nem fogadhatók." Minthogy az értekezés kiadását is ellenezte, BUGÁT a kézirattárba helyezte tervezetét.1

) 187. Ellenhatások. De TOLDY evvel a tiltakozással nem éri be, hanem az Új Magyar Múzeumba (1857. I, 425) értekezést ír: „A nyelvbeli újítások határairól", melynek veleje a következő: „Minden, a mi a nyelv saját meglévő anyagából, a nyelv természete, azaz benne megnyilatkozó törvényessége szerint készül, az szabad, minden, a mi azon túl fekszik, tilos". TOLDY után BALLAGI MÓR, a nyelvújítás nagy barátja és terjesztője, BUGÁT „merényletétől" megrettenve ez év július 6-án „Nyelvújítás és nyelvrontás" címen igen alapos fölolvasást tartott, melyben kimondja, hogy: „nagy ideje volna megállapodnunk és magunkkal számot vetvén, a nyelvújítás határait szorosan megszabnunk, nagy ideje volna határt vetni a szert és mértéket meghaladó önkénynek... A szócsinálástanban a nyelvművelésnek most fejtegetett ferde iránya tetőpontját érte" ; BALLAGI ez alkalmat megragadta, hogy SZABÓ IsTVÁNnak ez esztendőben megjelent HoMERos-fordításában előforduló és egészen BuGÁT-szerű erőszakos újításait is megrója.2) A Szócsintan azonban nem maradt meg az Akadémia falai közt; JÓKAI a Nagy Tükörben elmésen kifigurázta (1858, 101. 1), sőt még a 80-as és 90-es évek élclapjai is (Borsszem Jankó, Bolond a) Akad. Értesítő 1857, 164 8) Akad. Értesítő. 1857, 311, 401. Nyelvtudományi Közlemények XLVII. 14