Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

210 TOLNAI VILMOS Istók) Szócsintan és Cyclopaedia rovatcím alatt éveken át a legbohóbb BuGÁT-szerű szavakkal mulattatták olvasóikat. A Szócsintan egyik szava: akolbólít, nem tudni, a Nagy Tükör útján-e, a sajtóban elterjedt s még a nép nyelvébe is belehatolt, úgy hogy a MTsz. az ország legtávolibb vidékeiről volt kénytelen idézni a JciaJcolbólít igét, mint tájszót. A Nyelvőrben, 1892-ben szinte egy kis vita támadt e szó körűi.1

) így magában az Akadémiában, mely alapítása óta a nyelvújítás melegágya volt, kezdődik ez időben némi visszahatás a túlzások ellen. BALLAGI után BRASSAI SÁMUEL emeli fel szavát: „Adalék okmányok a „nyelvújítás és nyelvrontás" ügyében" 8

) és „A Magyar mondatról" című nagy tanulmányában,3

) melyben a puszta szócsináláson kívül már bőven foglalkozik a szó- és mondatkötés szabálytalanságaival és idegenszerűségeivel is. Ez időben jelenik meg SZVORÉNYI JÓZSEF Magyar Nyelvtanának első kiadása is (1861), mely már sok gondot fordít a nyelvhelyességre s a nyelvhibák megjelölésére. Valószínű, hogy e kérdésekről gyakran beszélgetett SZARVAS GÁBORral, aki ez időben vele együtt Egerben tanárkodott. 188. Műszótár és műnyelv. A korlátlan szócsinálással egybekötött purizmus utolsó, jelentékeny tünete a Német-Magyar Tudományos Műszótár 1858, melynek főmunkatársa és voltaképpeni szerkesztője TOLDY FERENC (segítője G-REGUSS ÁGOST) volt. Az előszóban védi a purizmust, mint helyes és szükséges elvet a tudományos életben is. Célja lehetőleg teljes tudományos magyar műnyelvet adni. A szótár maga, ha nem éri is el BUGÁT elméleti merészségét, részleteiben és egészében is a legszélsőbb neológia. A kor hangulatából ez nagyon is magyarázható; az önkényuralom idején a nemzeti léleknek nem volt más menedéke, mint az irodalom és a tudomány, mely magyar nyelven szólt. Ezt erősíteni, körülbástyázni még erőszakos eszközökkel is, tudatos és tudattalan célja volt minden írónak és tudósnak. Ezt azonban nem lehetett idegenre bízni. Mert „az idegen rendszer is újított, mondja CSENGERY ANTAL, hogy velünk megértesse magát, szintoly kevéssé tartván szem előtt nyelvünk törvényeit, mint alkotmányunkat". Mint II. JÓZSEF idején DuGONicsnak, most is be kellett bizonyítania a magyar tudósnak, hogy a magyar ') Nyr. XXI, 316. 2) M. Nyelvészet. 1859. IV, 97. 3) Akad. Értés. 1860—63, három, közlés.