Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

208 TOLNAI VILMOS a sok -da, -de rút hangzása ellen *), addig az ötvenes évek lapjai és folyóiratai már nem is védekeznek, nem a nyelvújítás, hanem a teljes nyelvromlás ellen sem, mely az irodalom s a közélet magyarságát megtámadta. Csak ilyen időben támadhatott a lelkes BUGÁT PÁL agyában olyan gondolat, mely a világnyelvek atyját, LsiBNiTzet s az újabb kor valamennyi világnyelvkieszelőjét is megszégyeníti, hogy egyetlen egy nyelvet „észszerűen" átgyúr, új szóképzést ad neki s evvel képessé teszi a világ minden volt és leendő fogalmának szabatos kifejezésére. így született meg a Szócsintan, mellyel 1857-ben a tudományt meglepte.2

)

BUGÁT a bevezetésben elmondja, hogy élete jó részét szócsinálással töltötte, s most, mit eddig gyakorlatilag űzött, elméletileg, tudományos rendbe szedi. E tudományt szócsintan-nak nevezi, mert 1. s^d-kat, csin-álni tan-ít; 2. mert a csin szó, mint a csinos gyöke széphangzásánál fogva is ajánlkozik; 3. mert azok a csm-ok vagy műfogások adatnak elő, melyekkel a szükséges szavakat csináljuk, a rosszakat kijavíthatjuk, s mindezt nem idegen anyagból, hanem nyelvünk saját tárházából. A szócsinálásra pedig szükség van. Az új szavakban a következő kellékeknek kell meglenniök: legyenek a) dologütők [tárgyszerűek]; b) ütközetlenek [se más fogalomba, se más szóba ne ütközzenek bele, azaz minden fogalomnak külön szabatos szava legyen]; c) széphangzásúak; d) gördülékenyek. — Ezek után előadja a szócsinálás tizenhárom „forrását", melyből határtalanul lehet bővíteni szótárunkat. Szemléltetésül csak egy-kettőt; pl. ragok és ragozott szavak, mint gyökök : nekelni: vergönnen, hozzány: appertinentia, útnaMat: missió, jónakol: rati habere; akolbulitás: excommunicatio (megmaradt); — kettőzés mint fokozás; emember: művelt ember, tatap: cohaesio ; — közmondásból: hordong: vacuus, inanis -^ az üres hordó nagyon kong; igador: szótartó -*s az Ígéret szép szó, ha megadják ugy jó

5 —

elízióval:

birányú és kirányü : centripetális és centrifugális ; ding -* dió-ing = dió héja; 3

)

lernb: foetus -= leendő ember; — tagadással: összill: eurhythmia, nösszill: kakorhythmia;4

) 1) Nyr. XV, 369; XVI, 111, 232. 2)

Akad. kézirattára, M. Níelvt. 4-r, 8 sz; nyomtatásban nem jelent meg. 3)

Már SÁNDOR ISTVÁN Toldalékában 43. lap.: Dió inge, Dióbél hárt yá Tunica nuclei; EÖTVÖS tréfája: fiú ing, MNy. IX. 192. *) vö. SZEMERE PÁL is 1860: eszme : neszme, eszmélet: neszmélet; ARANY Hátr. Irat. IV. 141. sk.