Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

180 TOLNAI VILMOS hallgat a gyökelvonásról a Feleletben, míg az Analyticában erősen hibáztatja ezt az eljárást, melyre ő régebben százszámra mintát adott. Régebbi szóalkotásairól megemlékezik: „Én magam is tellyes ügyekezettel rajta voltam valaha, hogy az efféle nevekkel nyelvünköt megbővítsem", de a puristák szertelenségei elriasztották ettől. Elveit rövidre fogva kilenc Regulában megismétli a halála után megjelent Tudományos Mesterszókönyv (1826) előszavában. KAZINCZY egy ideig felelni készült VERSEGHYnek, de úgy látszik, az Orthologus sikere, utóbb VERSEGHY halála miatt elállt szándékától. Irodalom: Kaz. Lev. — CSÁSZÁR ELEMÉR, Verseghy élete ós müvei. 1903. 162. A nyelvújítás győzelme. KAziNczYnak értekezése: az Orthologus, és TELEKI JÓZSEF pályanyertes könyve elméletben eldöntötte a nyelvújítási harcot. Sem HORVÁTH JÓZSEF ELEK támadó cikke,1

) sem

BEREGSZÁSZI Értekezése,2

)

sem BACSÁNYI szózata: A magyar tudósokhoz3

) meg nem ingathatta az elért eredményeket. Az ortológusok legjobbjai belátták a nyelvújításnak nemcsak szükségét, hanem lehetőségét is, és elfogadták KAZINCZY legutolsó fogalmazását. A kiengesztelés első jele mintegy az volt, hogy az 1818-i Keszthelyi Helikon ünnepén KAZINCZY nevére is ültettek fát, holott egy évvel előbb Dunántúl írói hangosan tiltakoztak ellene.4

)

KAZINCZY a következő év elején meleghangú levélben köszöni meg FEBTETICH GYöRGYnek a kitüntetést és pár rímes tizenkettősökben írt ódát küld, melyet PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM az ünnepen felolvasott.5

) KAZINCZYÍ barátai is ösztönzik, szüntesse meg a harcot és béküljön ki személyesen is ellenfeleivel. Különösen a szelídlelkű PÁPAY SÁMUEL munkál rajta s midőn TAKÁCS JÓZSEF meghalt, felszólítja KAzmczYt, hogy írjon engesztelő levelet KISFALUDY SÁNDORnak: „Illő, kezet fognotok, köz kincsünk, a' nemzeti nyelv' ügyében, 's tűrnötök egymást, ha mindenben meg nem eggyezhettek is." 6

)

KAZINCZY megfogadja a tanácsot és 1821. aug. 21-én, egy rövid, de mély levélben felszólítja KisFALUDYt erre. KISFALUDY hosszú levélben válal)

Tud. Gy. 1819, XII, 41. ») A' Tud. Gyűjteményből kihagyott... Értekezés. Pennaháború. Nem-Pest [= Sárospatak] 1820. 3) 1821;

megfelelt rá SZERÉNYI f: SZENTMJKLÓSSY] Tud. Gy. 1822, III, 91. *) Kaz. Lev. XV, 651. s)

Kaz. Lev. XVI, 271—273. 6)

Kaz. Lev. XVII, 500.