Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161
A NYELVÚJÍTÁS 181 szol, öt pontba szedve összefoglalja panaszait, de KAZINCZY érdemeit is: ,,a' Magyar Nyelvnek Culturáját fél századdal előbbre mozdítottad .. . Hogy Magyar nyelven Himfim, és egyéb elmemíveim születhessenek, a' végre Neked előttem születned, írnod, és előttem menned... szükséges volt" és elfogadja a békejobbot.1 ) KAZINCZY erre maga kéri fel PÁPAYt közbenjáróul HORVÁT ENDRÉnél, aki elsőnek sietett KAZINCZYÍ levélben fölkeresni.2 ) íme KAZINCZY, aki fogsága után szítja a harc tüzét, húszévi „fergeteg" után a bókét keresi: „Meg van tehát az Eggyeség, 's az a' sokak által gyűlölt, általam nagyon szeretett, mert szükségesnek látott harcz megszerzé a' békét."3 ) KAZINCZY joggal kereshette a békét, mert harcának eredményei meggyőzték győzelméről. Már a Tud. Gyűjtemény kötetei, még ellenfeleinek dolgozataiban is, az ő irányában haladnak. Külsőleg az újuló nyelv, belsőleg a sokoldalú érdeklődés és kivált a vizsgálódás szabadsága és Ösztöne az ő eszméit hirdetik. A teljes győzelmet azonban a két zsebkönyv: IGAZ SÁMUEL Hebe-je (megjel. 1825, május) és KISFALUDY KÁROLY Aurórá-ja (augusztus) jelentette. Az ifjú írók sokkal maguk mögött hagyják az idősebbeket: új szín ömlik el műveiken, az árnyalatok sokasága, a festői kifejezések, a nyelv hajlékonysága és tüze, mind KAzmczYnak és az ő nyelvújításának diadala. A zsebkönyvek mutatják a nyelvújítás győzelmét a gyakorlatban, sokkal jobban, mint magának KAzmczYnak saját művei, melyekből nagyon is kiütközött a szándék és a munka verejtéke. Az új költők ihlete kellett, hogy teljessé váljék az, amit KAZINCZY kezdett. Ok pedig mind KAZINCZYÍ tekintik vezérüknek. KISFALUDY SÁNDOR nyilatkozata mellé nagyon odaülik KÁROLYÓ : „dolgozásim bizonyíthatják, hogy téged vettelek például, és téged érteni, követni, legfőbb szorgalmam."4 ) A kortársak sokszor nagyon is vérmeseknek ítélték KAZINCZY reményeit; az új irodalom meghaladta e vérmes reményeket is. Levelezése 1822-ben sorozata az örvendő, ujjongó nyilatkozatoknak ; nem fél már semmi támadástól, nincs szüksége semmi védelemre: „nekem semmi szükségem a'győzedelemnek... újabb jelére; Hébe J) Kaz. Lev. XVII, 552. 2) Kaz. Lev. XVIII, 36, 169. 3) Kaz. Lev. XVHI, 184. 4) Kaz. Lev. XVII, 444.
