Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

170 TOLNAI VILMOS s é g é r e törekesznek", pedig az csak hiú káprázat, „a' természet... mindent a' Külömbözés' Eggysége (Concordia Discors) által tenyésztet, mindent az által tart-fenn, 's a' Neológus ezt követi". Testületi megegyezés lehetetlen, a magyarságra cenzorokat felállítani képtelenség. „A' Nyelv Miénk, és így Enyém is". [Célzás ZSOMBOEY mondására] Ebből következik az író egyéniségé­nek joga és szabadsága. Más nemzetek példája mind igazolja ezt: a görög, a római, a latin leánynyelvek, az angol, de főleg a német nyelv, mind így fejlődött. „A' nyelvnek kell ugyan Porkoláb, de a' jobb író kinőtt a' bot alól". A nyelv fejlődésében „Hadd játszák játékokat... a' tör­vény, szokás, analógia, euphonia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság 's poetai szállongás". (KAZINCZY itt az ortológia s a neologia valamennyi jelszavát egybevegyíti, hogy össze­egyeztesse.) Mi tehát a neologia legújabb iskolájának elve ? „Jól és szépen az ír, a'ki tüzes orthologus, és tüzes neo­lógus eggysz er'smind, 's eggységességben és ellen­kezésben van önmagával". Mit szabad e szerint az írónak? (a) „A' fenntebb szemben mind azt, a' mit a' minden nyelvek ideálja1 ) megkíván, a' magyar nyelv' ter­mészete (örök szokása 's törvénye) világosan nem tilt, a' régi és újabb classicusok által nevelt ízlés még javasol is, 's a' szükség múlhatatlanul parancsol. (b) Azon nemekben, a' hol az író mindenhez szól, az szabad, a' mit minden Olvasó javaihat". A „neologia legújabb iskolája" kifejezést KAZINCZY leveleiben magyarázta meg: ,,a' mi Iskolánk neve nem Neologia,hanem SyncretismusV) azaz> az ellentétek összeegyez­tetése.3 ) A neológiának is vannak nagy vétkei. Sokan írnak (1) a ma­gyar nyelv tökéletes tudása nélkül; (2) nem választják meg stílu­sukat az alkalom szerint, mikor tisztán, egyszerűen, csínnal kellene írniok „tarka, czikornyás, csigázott, undokúl-czifra" beszédet tarta­nak ; (5) vadásszák a xenologismust, idegenszerűséget; (4) mellőzik a magyarság virágait; (5) az újság halmozásával darabosokká lesz­nek; (6) hajhásszák a purizmust. x) A nyelv ideálja BACON óta szálló ige; HERDER könyvet szentel neki; vö. EPhK. XXXIII. 674; XXXVI. 84, 129. 2) Lev. XVI, 529, 535. 3) Vö. Pályám Einl. Abafi Nemz. Ktár 53.

Next

/
Oldalképek
Tartalom