Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161
A NYELVÚJÍTÁS 171 Azonban hálásaknak kell lennünk a múltban még BARTZAFALVI-éknak is, mert „mérésük csak szerencsétlen volt, nem tilalmas.. /' mivel „mert jobb szót csinálni 's bírni, mint nem csinálni s' nem bírni". Az értekezést a magyar nyelv dicsőítése fejezi be. Sohasem emelkedett KAZINCZY olyan magasra, mint ebben a tanulmányban. Az eszmék kristálytisztasága, a fogalmazás szabatossága, az előadás remek szépsége páratlanná teszi fejtegetéseit, nemcsak a maga munkáinak sorában, hanem egész irodalmunk hasonló művei közt is. Hitvallását és testamentomát adja e sorokban, melyekben lángoló magyarság és a legmagasabb műveltségre való törekvés tiszta összhangban csendül össze az európai magyarság igéjében. A tanulmány hatása mind a két táborban szinte egyhangúan a legkedvezőbb volt. Hívei dicsőítik, az egyeztetők örvendenek, az ellenfelek megnyugszanak, hisz minden ellentét ki van egyenlítve; a harcban senki sem lett vesztessé, mindenik nyert, gyarapodott, legtöbbet a magyar nyelv ügye. Irodalom: KAZINCZY Levelezése XV, XVI; VÁCZY JÁNOS bevezetései e kötetekhez; MNy. III, 51; A nyelvújítás győzelme: Akad. Értek. 1909; CSÜBI BÁLINT: Nyelv. Füz. LV. 28; CZEIZEL JÁNOS, Horatius és Kazinczy: EPhK. XXXIII. 668. 155. TELEKI JÓZSEF könyve. KAZINCZY könyvet tervezett volt a nyelvművelés, nyelvújítás kérdéseiről, de a vitatkozásoknak változó fordulatai nem engedték ezt megírnia s vitazáró értekezése: Orthologus és Neológus, a maga részéről fölöslegessé is tette. De nem volt ez fölösleges kora szempontjából, mely szinte kívánta ilyen rendszeres Összefoglaló mű megjelenését. így történt, hogy a MARCZIBÁNYI-bizottság 1817. nov. 24-én egyebek közt ezt a pályakérdést is kitűzte: „Minő tudományos rendszabások szerént kellene és lehetne új szavakkal és szólásmódokkal a' Magyar Nyelvet bővíteni a' különbféle Tudományokra és Mesterségekre nézve ? Elkerülhetetlenül megkívántatnék a' megfejtésben, hogy a' Magyar Nyelv belső történetei, grammatikai alkatmánya, az Európai tudós Nyelveknek példáik... szem előtt tartassék." ') A határidőre, 1818. nov. 15-ére öt pályázó jelentkezett (közöttük VERSEGHY FERENC Feleletével; minthogy nyíltan pályázott, kirekesztették a versenyzők közül). A jutalmat a bizottság TELEKI JózsEFnek ítélte. A fiú méltón lépett atyjának !) Tud. Gyűjt. 1818. I, 109.