Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 169 jelennel és a jövővel: változott a magyar nyelv a Halotti Beszédtől folyton máig; erősebben a megújhodás kezdetével, előbb BÁRÓTZI, BARCSAI és BESSENYEI, majd BARÓTI, RÉVAI és RAJNIS felléptével. Azóta az írók mind újították a nyelvet: FALUM, ÁNYOS, PÉCZELI, ARANKA, HORVÁTH ÁDÁM, CSOKONAI, VERSEGHY, kik közül sokan az ortológia mintái, mások zászlóvivői; „nem igazságtalanság e, eggynek venni balul, a' mit minden írónk cselekedett, 's ... cselekszik ?... a' Menés szabadsága a' minden írók' példája által igazolva van... itt nem az lesz ae

kérdés, ha merni szabadé: hanem hogy merni mit szabad", ebben van a különbség ortológus és neológus közt. „A' Neológus a' Nyelvet szűknek 's czéljaira el nem készűltnek találván, nem elégszik-meg a' Szokottal, hanem mind azt a' mi a' beszédnek erőt 's szépséget adhat, keresi 's elfogadja" : (1) kerüli az idegen szót, ha nem idegen ismeretet közvetít; de elfogadja, ha idegentől kapja a fogalmat is; (2) szokatlan szavakkal és szólásokkal él; (5) szókat csinál; (4) a készeket, de rútakat, szebbekké teszi (különösen a rőfös szavakat, HORATIUS szerint: sesquipedalia verba, megkurtítja); (5) a holtakat föleleveníti; (6) a jóhangzású tájszavakat befogadja, (?) inkább él a gyökerekkel mint a származékokkal; (8) a fölösleges járulékokat lebántja; (9) új szófűzést és mondatfűzést alkalmaz, sokszor idegen példa után; (10) az idegen szólásokat áthozza, nem szorultságból, hanem az „újság' kecse" miatt s hogy „a' tanultabb Olvasót kedves emlékeztetéssel" meglepje. — Általában, nem azt nézi: „ha előtte más valaki szólott e már úgy, 's az uralkodó Szokás azt javasolja vagy engedi e, hanem ha lehet e úgy szólani, 's az a' Nem a' mellyben szól, az a' hely ac

hol szól, szokatlan mondását engedi e, kívánja e, 's a' beszéd így erőt s szépséget nyer e." Az orthologus viszont: „Neki az jó a' mit a' Szokás és a' Grammatika enged... Neki nem kell új szó, 's új szólás, mert az író nem ura, hanem őrje, sőt szolgája a' Nyelvnek". Ha nem talál magyar szót, vagy idegennel él, vagy homályos és terjengős körülírással; neki nem kell régi szó, tájszó. „Neki a' mérés tilalmas ... ha merni kell, ne eggy merjen, hanem mindnyájan merjünk". Neki csak a megértés kell. „Gyűlöli az ízlés' bíróságát, mert azt gyakorta maga sem érti, mit miért akar, 's mert az Anarchiára vezet; neki pedig Eggység kell". Pedig ez lehetetlen. „Más a' Poézis' nyelve, más a' Prózáé, sőt a' Poezisé ós Poezisé, 's a' Prózáé és Prózáé is más". Az ortológusok „az Eggység' Eggy