Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 15 kiváló nyelvészek együttműködése, mint RÉVAI, VERSEGHY, irányította és fékezte, addig a többi szaktudományban természetes nyelvérzék, józan okosság egyrészt, de egyéni önkény, röpke ötlet és nyelvtudományi járatlanság másrészt, a legcsodálatosabb gyümölcsöket termetté. Az elv ez volt: mindent magyarul és minden áron magyarul ! DUGONICS, ki egy csapásra megalkotta a mennyiségtudományok műnyelvét és szókincsét, serkentő például szolgált, hogy egy-egy szak művelői terjesen és gyorsan megcsinálják tudományuk magyar műnyelvét. Majd minden könyv szerzője emlegeti a nehézségeket, mellyel ilyen mű fordítása vagy megírása jár, számot is ad rendszerint a követett módokról, a szertelen buzgalom azonban a legtöbbjét ingoványos talajra viszi, és szilárd alapnak tünteti fel a mesterségesen kieszelt szócsináló elméleteket. Igaz, hogy e tudománykörökben, különösen a természettudományban nagytömegű, ezrekre menő szavakat kellett kitalálni, s ezért a szóújítás e téren gyakran szócsinálásba téved, mely egy-két évtized múlva BuGÁTék működésében folytatódott és tetőződött. Elévülhetetlen érdemük azonban, hogy a régiségnek s a népnyelvnek kincseit felkutatják s a tudományos nyelv részévé teszik, a műnyelvet és a műszótárt megállapítják s az ingadozásokat kirekesztik. Legtöbb érdemük ebben a következőknek van: BENKŐ FERENC (Magyar Mineralogia 1786); BENKŐ JÓZSEF (Téli bokréta 1781 ; füveszeti levelei a M. Hírmondóban 1780-tól; „fűszeres [!] nevezetek": növénytani szótár, megjelent MOLNÁR könyvházában 1783 és VESZELSZKI Fa- és fűszerkönyvében 1798); NAGY SÁMUEL (Istennek jósága 1794 és 1798); FÖLDI JÁNOS, a debreceni tudós világnak ez az oszlopa, aki először szigorú bírálat alá vette a meglévő anyagot (Rövid Kritika 1793), majd LINNÉ szigorú rendszerét vezeti be nálunk (Természeti História 1801, melynek kéziratából MÁRTON JÓZSEF 1799—1800-i szótárába már előbb fölvette a szavakat); NYULAS FERENC (AZ erdélyországi orvosvizeknek bontásáról 1800). 101. Debreceni Füvészkönyv. Valamennyit betetőzi a FÖLDI JÁNOS elveit követő, fejlesztő és munkásságát befejező Debreceni Füvészkönyv (Magyar Fűvész Könyv 1807, Orvosi Fűvész Könyv 1813), DIÓSZEGI SÁMUEL műve, az első részben FAZEKAS MIHÁLY buzgó közreműködésével. Ez a maga idejében is hatalmas mű a füvészetre nézve az, ami DUGONÍCS Tudákossága a mennyiségtudományra. LINNÉ rendszerét a maga teljességében átülteti a magyar növénytanba és megalapítja a füvószet műnyelvét és műszó-