Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

16 TOLNAI VILMOS tárát. DIÓSZEGI mind a két részben lelkiismeretesen számot ád eljárásának okairól és módjairól: „sok új neveket kellett készíteni", mert „felette sok plántáknak még semmi magyar nevek nem volt", soknak pedig „alkalmatlan vagy bitang nevek volt/ (Magy. Fűv. VI). Mindenekelőtt minden egyes növénynek egyetlenegy nemi (genus) nevet kellett megállapítani, aztán egy-egy nemen belül jelzővel a fajokat (species) megkülönböztetni, ahogy LINNÉ rendszere kívánta. DIÓSZEGI az Orvosi Fűvész Könyv Toldalék Laistromniban (353. 1.) pontosan felsorolja a nevek forrását: A) népi nevek, ezek közé kell számítani a régi növénytani irodalomból átvett hagyományos neveket is. Ezek közül,' FÖLDI JÁNOS kritikájának elvei alapján kiselejtezte a „botránkoztató, babonás, helytelen tsúf és gyalázatos" neveket; a változtatásokat pontosan feltünteti a IV. Laistrom (363. 1.), amelyben a Kégi Nevek, az új Megállított Nevek és a Deák Nevezetek oszlopokban egymás mellé vannak állítva. B) Az új nevek, mégpedig: 1.azok,melyek „vétettek a'Nemi tzímerekből", azaz a n e m (genus) jellemző sajátságaiból, mert akkor helyes a név, ha „minteggy magától [a növevény tői] kérdjük meg a' nevét" (Magy. Füv. VII): boglárfa (Platanus), mert termése boglárszerűen lóg a gallyakról; korpafü (Lycopodium), mert termése korpaszerű; tsalmatok (Hyoscyamus), mert tokalakú termése olyan mint a török csalma, turbán; — 2. a termet, minéműség után alkotott nevek: bajuszfű (Crypsis), levele hosszú, keskeny; bokrétafa (Aesculus), virága bokrétásan nő; fogasír (Dentaria), gyökere vagy: íre pikkelyes, fogas; — 3. a termőhelyről vett nevek: főldike (Bulbocodium) termése föld alatt nő; kertéke (Hortensia), a kert dísze; tórongy (Caulinia), szárai rongyszerűen úsznak a tóban ; — 4. valami tulajdonságról vett név; fakín (Loranthus) fán élősködő; gólyahír (Caltha), virágzása megelőzi a gólya érkeztét; ebír (Dactylis) kutya eszi gyomorfájáskor; — 5. deákból (legtöbbször görögből) fordított nevek: aranyvirág (Chrysanthemum), libatopp (Chenopodium), kecskedísz (Tragopogon) a régibb, ugyanúgy készült, de „dísztelen" bakszakáll helyett; — 6. deákból „lágyított", azaz magyaros hangzásúvá tett nevek: galaj (Galium), iringó (Eryngium), kukuba (Cucuballus), csilla (Scilla). DIÓSZEGI a nevek kitalálásában bámulatos leleményt tanúsít, de határtalan merészséget is; itt-ott szolgál ugyan mintául egy-egy régi név, legtöbbször azonban kíméletlenül legázolja a szóképzés,