Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

10 TOLNAI VILMOS nak felületére ..." stb. Ez újításoknak műve, hogy: „idiomatis Vngarici enunciationem ipsi natiuo Hungaro perplexam reddiderunt, inio genuinum eius sensum depravarunt." Irodalom: HAJNAL DÁVID, Kármán mint nyelvmívelő. Bp. 1899 ; WBIDINGEK JÓZSEF, Kármán magyar nyelve. Nyr. X, 455 [Mind a kettő hibás szöveget vesz alapul]; KULCSÁR ENDRE, K. J. a nyelvművész. Nyr. XXX, 1; SIMÁI ÖDÖN : MNy VI, 262. 94. A Debreceni Grammatika. Az ortológiának az előbb tárgyalt támadásai, gúnyosak és komolyak, inkább csak ötletek, egyéni vélemények voltak, szilárd, tudományos alap nélkül, s ezért nem is volt meg kellő súlyuk. Teljes tudományos fegyverzetet és készületet a neológia ellenpártja a Debreceni Grammatikában kapott. — BESSENYEI óta egyre jobban sürgetik a szótár s a nyelvtan elkészítését; az utóbbi valóra vált, mikor GÖRÖG DEMETER és KEREKES SÁMUEL, a „Hadi és más nevezetes Történetek" szerkesztői 1789-ben pályázatot hirdettek jó magyar nyelvtanra. A bírálóbizottság, DOMOKOS LAJOS, HUNYADI SZABÓ FERENC, SZIKSZAY GYÖRGY és BENEDEK MIHÁLY, mind debreceniek, a pályadíjat megosztotta a beérkezett öt munka közt, de aztán valamennyit felhasználva, HUNYADI SZABÓ FERENC szuperintendens, BENEDEK MIHÁLY, GÁL ANDRÁS és SZIKSZAY GYÖRGY prédikátorok, SZILÁGYI GÁBOR, KOCSI SEBESTYÉN ISTVÁN professzorok, DOMOKOS LAJOS városi főbíró, BÖSZÖRMÉNYI PÁL és DOMOKOS IMRE szenátorok új nyelvtant írtak,1

) mely 1795-ben Bécsben SZÉCHENYI FRRENC és NUNKOVICH GYÖRGY pécsi kanonok, c. püspök hathatós anyagi támogatásával, a bécsi Magyar Hírmondó költségén meg is jelent: „Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenbenn egy magyar társaság" cím alatt s melyet az irodalomban Debreceni Grammatika néven szokás idézni. A pályaműveket magukat szerzőik külön nem adták ki, kivéve GYARMATHI SÁMUELÍ, kinek „Okoskodva tanító magyar nyelvmestere" 1794-ben, tehát még a Debr. Gr. előtt, ugyancsak egy nagylelkű pártfogó segélyével megjelent. A bizottságtól legjobbnak ítélt mű, FÖLDI JÁNOSÓ, kéziratban maradt s csak 1912-ben látott napvilágot a RMKtárban (28. szám). A debreceni bizottság ugyanis elvireg nem értett egyet FöLDivel, bár nyelvkönyve felépítésével, szerkezetével meg volt elégedve. FÖLDI inkább neológus hajlamú s a nyelvbővítésnek négy ') KAZINCZY még nem ismerte a hiteles névsort, 1. Magy. régiségek, 1808, előszó XXX; Kaz. Lev. XI, 252; hitelesen kiderítette nemrég HARSÁNYI ISTVÁN : Irodt. Közi. 1925, 122 és 1927, 274.