Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 11 forrását is ajánlja (avult törzsök szók kikeresése; „szó-folytatás": képzés; összetétel; idegen szavak „lágyítása", azaz magyar hangzásúvá tétele (XXXV—XXXVII. §.); a debreceni bizottság elvben ortológus volt s ezért szerkesztette meg a pályamunkákból a maga művét; a Debreceni Grammatikát. Megállapítható a német nyelvújító mozgalmakkal való kapcsolat is; míg FÖLDI a GEDIKE—WIELAND-féle újítást-pártolók irányával tartott, addig a Debr. Gramm, a merev GOTTSCHED—ADELÜNQ nézetét vallotta. A Debr. Gr. nemcsak rendszerező, tudományos munka, hanem harcos könyv is a már-már minden korlátot ledönteni készülő neológia ellen, de korántsem az a vaskalapos, maradi lelkű mű, milyennek a neológia, KAZINCZY és köre híresztelte. A nyelvet grammatikus szemmel késznek, befejezettnek tekintette, nem pedig folyton változó, fejlődő működésnek; tételeit megdönthetetlen törvényeknek tartja, melyeken belül minden, kívülük semmi módosulás nem lehetséges. Bár sokszor él a „rút, dísztelen" jelzővel, esztétikai, stilisztikai érzéke nincsen, tehát a szópírónak semmi jogot nem ád a nyelvvel való önkényes bánásra. Elveit főképpen az Előljáró Beszédben fejtegeti: amennyire örvendetes, hogy a magyar nyelv mindinkább hódít, annyira kárhozatos, hogy sok „szükségtelen és helytelen" új szót csinálnak, melyek „Nyelvünk ókesítése helyett, annak rútítására 's rontására szolgálnak" (XVI. 1.). „Az új Szók tsinálása . . . nem tilalmas, sőt hasznos és kellő, kivált a tudományokban,1) de csak úgy, ha hely esenn lészen." Fölösleges új, szokatlan szavakat koholni a meghonosodott és- megszokott idegenek helyébe, tehát BARTZAFALVI és társai erőszakos purizmusa nem helyes. A sok illetéktelen fordíiás erőltetett, homályos és idegenszerű szólásokat és kapcsolatokat teremtett a tiszta magyarság kárára (XVII, XX). Oka ennek, hogy a hagyománytól, a közszokástól eltértek. A tiszta magyarság pedig a vegyítetlen köznép ajkán van (XVIII), „akármely derék és magas dolgokat is elő lehet a Köznép Nyelvénn adni, nem is jó Magyarság az, a' mellyet a köznép könnyenn meg nem ért" (XIX, XX). „A Származtatásról, vagy a Szók' formálódásáról" szóló XI. rész és az I. Toldalék részletesen előadja a szóképzés szabályait, pontosan megkülönbözteti a névszói névszó- ós igeképzőket s az igei ige-és névszóképzőket, ezeket jegyzékbe is foglalja (§. CXVI), az egyes *) 1. 90. pont, KAZINCZY Szigvárt-bírálatát.