Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321
A NYELVÚJÍTÁS 355 mány, töltemény; változat, virágzat; időz, merevít, szellőztet; csendetlen, győzetlen; — felújítása régi szavaknak: bájolás, cúca, kény, kóborol (prédál), szülemény; — táj szó irodalmi használata (erről is szólírásában): cselleng, babos, bulikol, elnyellik, fityerész, Jcifitít, temonda, szompolyodik (KAZINCZY kedves szava), verdik, zsombék. De szóújításainál még számosabbak stilisztikai újításai: vonzatok, melyek a nyelvszokástól eltérnek (vágy és könnyez vmit, ég és lángoz vkire, fél vmiben, közelít vki mellé); merész képek, szemléletes hasonlatok; jellemző, festő és díszítő jelzők, melyek újszerűségüknél fogva megkapnak, egy szóval gazdag és színes költői nyelv. GYÖNGYÖSIÍ kell első tudatos nyelvújító, nyelvművelő költőnknek mondanunk. Hatása igen nagy; gyakorlatilag a XVIII. század valamennyi verselő írójára s a magyaros irányra, de elvileg is KAzwczYra. Irodalom: ARANY J. Gy. Istv. ; — EKKER J. SZENDE. Gy. J. nyelve a nyelvújítás szempontjából. Nyr. XXVII, 154, 249, 307, 388, 561; — vö. még Nyr. XXVI, 564; XXV11I, 307; MNy. II, 313; VI, 162. A XVIII. század. 48. A tudományos nyelv megmagyarosodása. A szatmári békét követő évtizedek, mint az egész szellemi életben, a nyelv fejlődésében is pangást jelentenek. Magyar irodalmi élet nincs; az írók elszigetelve, egymásról nem tudva forgatják tollúkat. A tudomány ellatinosodik, s BENKŐ JÓZSEF „aurcum saeculum scientiarum"-át joggal nevezhetjük „aureum saeculum latinitatisft -nak. A szentírás-magyarázat, a törvénykezés, amennyire magyarul folyt, latinul keverte fejtegetéseit; a katonák egészen elfranciásodtak, holott „frantzia kakasszót sem hallottanak", és Bou PÉTER méltán sóhajt fel: „most ha valaha, közel vagyon a'Magyar Nyelv a' meg zavarodáshoz, és abból következendő romláshoz".1 ) Az iskola, az oktatás és a szakműveltség kísérli meg a latin nyelv varázsának megtörését. Eleinte bátortalanul és tapogatózva, majd mind erősebben ostromolja a megvíhatatlannak hitt bástyákat. A tudománynak magyar nyelven való hirdetése és terjesztése volt a cél, melyből önként következik a puriznms és az új műszavak alkotása. Irodalom: MIKÓ IMBE Bp. Szemle. 1862; — SÁMUEL ALADÁR. Bod P. élete, 1899. MNy. VIII, 65 ; — BÁRDOS. Nyelvtiszt. 49, 84. x) Isten vitézk. anyaszentegyh. hist. Előszó. 1760. 23*
