Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 19 De Ruscia, de Maxél (var. Moxel),1

) et de majoré Bulgária et P ascata (var. Paschata, Pascatir), que est maior Hungária et Kerkis, qui omnes sünt regiones ad aquilonem et plene silvis . . . adducuntur eis pelles preciose multi generis, quas nunquam vidi in partibus nostris, quibus induuntur in hyeme».2 Bővebben beszól Nagymagyarországról akkor, midőn leírja a követség fáradságos útját a Volgától az Uraiig: «De flumine Jagac, et de diversis regionibus et nationibus (rubrica in Mss. A et C et HAKL). Postquam iveramus xij diebus ab Etilia, invenimus magnum flumen, quod vocant Jagat,3

et venit ab aquilone de terra Pascatur (var. Pascatir), descendens in predictum maré. Y dióm a Pascatur et Ungariorum (var. Hungari) i d e m est, et sünt pastores sine civitate aliqua, et contiguatur Maiori Bulgarie ab occidente. Ab illa terra versus orientem, in latere illó aquilonari, non est amplius aliqua civitas. Unde Bulgária Major est ultima regio habens civitatem. De illa regioné Pascatur exierunt Huni, qui postea Hungari, unde est ipsa Major Bulgária. Et dicit Isidorus quod perniciosis equis claustra Alexandri, rupibus Caucasi feras gentes cohibentia, transierunt, ita quod usque in Egiptum solvebatur eis tributum. Destruxerunt et omnes terras usque in Franciam, unde fuerunt maioris potentie, quam sünt adhuc Tartari . . . »4

) Mindazt, amit RUBRUQUIS Pascatirról és Nagymagyarországról, Pascatir és major Hungária nyelvének azonosságáról ír, saját x)

Moxel a moksa-mordvinok földje. ?) Vö. Recueil de Voyages IV. 231. 3)

Jagac, Jagat (PIANO CARpiNinál Jaec) =?== tör. Jajyk (PTOLEM. .Aáí£, MENANDER PROT. Aafy, CONSTANT. PORPH. Tsri%) az Urálfolyó. ToMAsoHEKnek (PAULY-WISSOWA, Realenc. IV. 2016) az a magyarázata, hogy az Urál fór.' Jajyk neve a jai- ausbreiten, überschwemmen ige származéka volna, nem valószínű, vö. újg. jadyk die Ausbreitung, Uberchwemmung (hangzóközi -d-vel!). á) L.

ISID. HISP. IX. 2 : 66: «Ugnos antea Hunnos vocatos (voeamus), postremo a rege suo Avaros appellatos (Abares, dicunt), qui prius in ultima Maeotide inter glacialem Tanaim et Massagetarum immanes populos habitaverunt. Deinde pernicibus equis Caucasi rupibus, ubi feras gentes Alexandri claustra cohibent, ceep eruperunt, et orientem viginti annis tenuerunt captivum, et ab Aegyptiis atque Aethiopibus annuum vectigal exegerunt». 2*