Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. 138

140 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK Az önálló hangváltozásokat — a változás lefolyása módját tekintve — szorosabb értelemben vett hangváltozásokra (Lautwandel) és hangcserékre (Lautwechsel, springender L.) szokás felosztani. GOMBOCZ is elfogadja ezt. Kétségkívül vannak csakugyan cserének nevezhető változások (hangátvetés, a hasonulások és elhasonulások túlnyomó többsége), ezek azonban inkább alkalmi eredetű jelenségek, amelyeknek a nyelv életében meglehetősen alacsonyrendű szerep jut. Ha a cserével szemben a változás kritériumául azt fogadjuk el, hogy a változott alaknak az eredetiből való fejlődését a fonetika és a hagyományozott adatok segítségével egyirányú lassú eltolódás eredményének értelmezhetjük-e vagy sem, akkor máris nagyon szubjektív alapra helyezkedünk. A magyar három szó #-ját fiziológiai alapon könnyen magyarázhatjuk eredetibb fgr. Ar-ból fokozatosan fejlett hangnak, de vájjon már hangképzésbeli zavaron alapulónak kell-e tekintenünk a kétféle uráli 5-nek egyik-másik rokon nyelvben szabályos l, t fejleményeit vagy a törökségből jól ismert rotacizmus és lambdacizmus jelenségét? Ezek a szabályos és hatalmas nyelvterületre kiterjedő változások bajosan lehetnek ötletszerű tünetek. Azt hiszem, az ilynemű osztályozás merevsége helyett itt is célszerűbb volna a rugalmas típus szót használni, s akkor nem jönnénk zavarba a tömérdek átmeneti alak vagy csak egyelőre kétes formák hovatartozandóságának megítélésénél. A változásoknak lélektani indítékaik alapján történő csoportosítása, a hangtörvények kivételnélküliségének, a változások szövevényes okainak rövid megvilágítása után következik a füzet egyik legfényesebb fejezete, a jelentésváltozások ismertetése, szerzőnk «Képzettársulás és jelentésváltozás* c. régibb tanulmányának jobbadán szószerinti átvétele. Önkénytelenül eszünkbe jut THOMAS kategorikus kijelentése: «I1 n'y a pas des lois en sémantique*, s jóleső örömmel olvassuk el újból GOMBOCZ pompás cáfolatát. .Csak azt kell belátnunk, hogy a jelentésváltozás lélektani folyamat, s így igazi jogosultsága, az egész anyagra kiterjedő érvényessége sem az elavult formális logikai, sem az egyoldalú történeti-szociológiai osztályozásnak, hanem csakis a lélektani értelmezésnek lehet. Nagyon értékes az, amit e téren WUNDT végzett, s amit túlságosan spekulatív, komplikált rendszerén GOMBOCZ javított. Az eddigi eredmény kitűnő alapvetés, s meg vagyok győződve arról, hogy a nyelvtudománynak e vonzó fiatal ága a szociológiái,mondatfonetikai associatiók.afogalmiváltozások szempontjával, általában az adatok tömegére támaszkodó gyakorlati nyelvész tapasztalataival felfrissítve rövidesen óriási lépéseket tehet előre. Erre a munkára pedig GoMBOcznál hivatottabb tudóst kívánnunk sem lehet. Az analógiás változásokat magyarázó és osztályozó VI. fejezetet — amint HORGER ANTALnak a MNyv. XVIII, 174—1.75. 1. közölt bírálatából következtetni lehet — a régi PAUL-féle felfogás hívei alapos megvitatás társyává fogják tenni. Az ellentétes irány nyomósnak ígérkező érvelésének ismerete előtt nem merek érdemlegesen nyilatkozni, de — úgy látszik — elsősorban a fogalom meghatározása körül készül a tisztázó harc. Az eddigiek alapján nincs okom a MISTELI— GoMBocz-féle meghatározás, keret és csoportosítás helyességében kételkedni.