Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

EGY ISMEEETLEN KÉPZŐ. 3 Ma, midőn a neológusok és orthológusok küzdelmei már lezajlottak, «au dessus de la mélée», elfogulatlanul megállapíthatjuk, a nélkül persze, hogy ebből a nyelvújítás jogos vagy jogtalan voltára bárminő következtetéseket vonnánk, hogy a magyar nyelvtudomány újabb fejlődése sok esetben a neológusok elvi álláspontját igazolta. Az ünnepély, estély-íéle alkotásokat SzAEVAsék, mint láttuk, főképpen két okból kárhoztatták: 1. deverbális névszóképzővel nem lehet denominális névszókat alkotni; % a régiségből és a népnyelvből -ály -ély (-ly) denominális képző nem mutatható ki. Az első tétel szoros kapcsolatban van két feltevéssel, a -melyeket a 70—80-as években BUDENZ iskolája is elfogadott: 1, A képzők és a ragok agglutinatio útján keletkeztek; külömböző functiójú, bár azonos alakú képzők külön eredetszókra vezetendők vissza; % A névszó- ós az igekategória elkülönülése már a fgr. alapnyelv korában megtörtént, tehát éles határvonalat kell vonni a denominális és deverbális képzés között. Fölösleges bővebben fejtegetnem, hogy mennyire megváltozott e részben is felfogásunk. Ma már alig akadna magyar nyelvész, a ki a denom. és deverb. -atlan (hazátlan <~« járatlan) képző azonosságában kételkednék s ki hajlandó volna elfogadni BUDENZ magyarázatát, hogy járatlan ebből való: *járatatlan. A mióta a BUDENZ korában még egyedül uralkodó agglutinatiós elméletet az adaptatiós felfogás kiszorítja, egyre valószínűbbnek kell tartanunk, hogy az azonos hangalakú denominális és deverbális képzők igen sok esetben eredet szerint is azonosak, s hogy mai jelentésük (verb. frequ. ~ nom. dem., nomen actoris «>-» nom. possessoris stb.), legalább részben, az ige- és névszókategória lassú kialakulásával, tehát az alapszók divergens jelentésfejlődésével van szoros kapcsolatban. Ha elméleti álláspontra helyezkedünk, azt kell mondanunk, hogy a nyelvújítók akkor, a midőn a denominális és a deverbális képzés határait nem mindig tartották tiszteletben, deverbális képzőkkel denominális származékokat is alkottak s megfordítva, voltaképpen — öntudatlanul is — az ősi fgr. szóalkotás szellemében jártak el. A mi a második vádat illeti, hogy az ünnepély, estvély-íéle alkotások helytelenek, mert a magyarban nincs -ly denominális névszóképző, s így a nyelvújítók nem hivatkozhattak, ül. nem 1*